Beszélgettünk a párommal (akivel nem a legjobb a kapcsolatunk)! Megkérdeztem tőle miért is vagyunk együtt? Erre az volt a válasz:én azért vagyok veled mert együtt élünk! Na én csak néztem! És ekkor esett le tényleg vége a kapcsolatunknak? Igaz?

Sajnos igaz.Szerintem ebből a válaszból egyértelműen az jön le,hogy csak megszokásból van veled.Ha nekem valaki ezt mondaná,az az érzésem lenne,hogy azért van velem,mert nincs jobb dolga,inkább velem van mint egyedül.Szerintem szakíts vele.Bizos találsz olyat,aki erre a kérdésre azt válaszolná"mert imádlak","mert te vagy az én egyetlenem,életem értelme"

Dóka

Sajnos nem emlékszem, hogy hol hallottam, de szerintem nagyon találó: "Sokkal több pasi lépne le, ha tudná, hogyan kell összecsomagolni. :)"

Hát, szerintem , ebben benne van minden, amit a megszokásról lehet tudni. Az ember elvan csak úgy, telnek a napok, amik nem éppen rosszak, valahogy működik is, meg nem is. Ha azt kérdezed magadtól: rosszul érzem magam, elviselhetetlen ez így, és a válasz egy bizonytalan "nemt'om", de ha azt kérdezed, megfelel-e ez nekem örökre, akkor határozott NEM a válasz, mert akkor már jobban érzi az ember, hogy ez így kevés és csak fecsérli az életét az állóvízben. De kilépni, még így sem könnyű.

Viszont az is biztos, hogy ha mindkét félben él még valami, lehet, hogy egy ilyenfajta sokk helyre is rázhatja a kapcsolatot. Ha mondjuk az egyik kimondja: ez nekem kevés, ha tényleg nem több már, akkor szakítsunk. Ilyenkor még mozgósíthatók néha a tartalékok, meg lehet menteni a kapcsolatot, de, csak, ha érdemes, és, ha mindketten így érzik.