Mondjátok meg kérlek mit tegyek?! Légy szíves komoly válaszokat!

Pár hete itt megismertem számomra egy különleges fiút. Már az első beszélgetésnél nagyon egy hullámhosszon voltunk.A beszélgetések során,nagyon sok minden kiderült ám. Olyanok,mint például ugyan olyan sorsunk volt eddig,ugyan olyan dolgokon mentünk át,ugyanazok a dolgok miatt szenvedtünk. Sok mindenben egyetértünk.Nagyon jól eltudunk beszélgetni bármiről,kész öröm az egész.Ez mind szép és jó,mesébe illő meg minden.Eléggé úgy tűnik,hogy összeillünk ennek ellenére is,hogy netről ismerjük egymást, ami tudom,hogy röhejes. De egy baj van,hogy minket elválaszt 160km.Ami így nem tűnik soknak.De mégis "tehetetlenek"vagyunk a távolsággal szemben, pár szemszögből nézve is.Ő 17lesz nemsokára én meg 16.Ez az egyik ok,és még sorolhatnék egy kettőt.

Azért mindig elgondolkozok azon,hogy lehet az,hogy másnak

olyan könnyen megy vagyis annak tűnik. Egyik srác 17éves a barátnője meg 16.A fiú Pesten lakik,a lány Siófokon,és távkapcsolatban élnek és elvannak.Azt tervezik,hogy mikor betöltik a 18-at összeköltöznek.Én meg itt szenvedek,a távolság miatt.Kérdeztem a srácot,hogy bírja ő ezt. Azt válaszolta,hogy "szereti a barátnőjét és ha már eddig kitartott mellette akkor most is kifog mellette tartani.Mert ez arról szól,hogy mennyire tartunk ki egymás mellet,mennyire bízunk meg egymásban,és mennyire szeretjük egymást." Van benne valami.. Ez a fiú akiért úgy oda vagyok,ő is mondta,hogy akkor találkozgassunk és 2év múlva költözzünk össze.

Szerintetek van értelme?Tényleg annyin múlik az egész,hogy mennyire tartunk ki egymás mellet,mennyire bízunk meg egymásban??