Voltatok már úgy, hogy szakítottatok/elváltatok, pedig még szerettétek? Hogyan tudtátok végigcsinálni és nem meggondolni magatokat?

A te jelenlegi problémád nagyon hasonlít az én régi esetemre.

3 évvel ezelőtt volt egy gyönyörűen induló párkapcsolatom,nagyon örültem neki, iszonyat gyönyörű csaj, tele szenvedéllyel, kissé szemérmetlen és rámenős.

Félénk srác létemre iszonyatosan örültem neki hogy "felszedett magának".

Nagyon jól elvoltunk az első 1 hónapban, aztán mivel ő is és én is irányító típusok vagyunk, voltunk, egyre több veszekedés volt köztünk.

Két dudás nem fér meg egy csárdában!!!!

Mivel szerettük egymást, csak ilyen időszakos összeveszések voltak. Ez ment a 2.-4. hónapig, veszekedés-kibékülés-sex-veszekedés-heves sex-kibékülés......stb.

Aztán egy nagy összeveszés után, kidobott....hivatkozva arra hogy túl féltékeny vagyok,meg mindent félre értek stb....próbáltam másnap visszakönyörögni magam, esélytelen volt,abba hagytam a próbálkozásokat.

Egy hét után már ő hívogatott hogy beszéljük meg stb. ...volt egy tali, nem végződött jól...próbáltam kompromisszum képes lenni...de olyan oltást kaptam tőle hogy kénytelen voltam összeveszni vele.

Utána még párszor hívott, de nemet mondtam neki mindig, azóta semmi....

Én sem kerestem az elmúlt három év alatt, pedig ha az eszem tiltja is a szívem még mindig szereti.

Engem mindig a büszkeség vezérelt, hogy megfogadtam hogy többet nem keresem, nagyon rossz volt, szerettem volna tudni hogy mi van vele, hogy van...stb. de nem tettem meg.

Néha még ma is magamhoz ölelném, de ezt már nem lehet visszacsinálni. Én a büszkeségemmel feláldoztam a saját boldogságomat, mert lehet hogy jobb lett volna folytatni vele és egy papucsként mellette lenni.....talán.

Jah még annyit, hogy neki a szakításunk után kb 1-2 hónapra lett pasija, és mióta szakítottunk a 3. at nyúzza.

Én meg még mindig nem felejtettem el.

Én nem elbizonytalanítani akarlak, csak gondold át hogy neked mennyit ér a kapcsolatotok...és aszerint dönts, lehetőleg helyesen, tudom ez a legnehezebb...ill. ha döntöttél tartsd magad hozzá!!!!!

22/F

Jah és a lényeg hogy , én a helyedben adnék még egy esélyt magunknak!

előző voltam 22/F

Igen, megtörtént. Muszáj volt szakítanom vele, pedig nagyon szenvedtünk mindketten.

Iszonyat erő önkontroll kellett, de a következőket tettem: nem hallgattam semmi olyan zenét ami vmennyire is kapcsolódott hozzá vagy emlékeztetett rá (ez egy 2 éves kapcsolat után nagyjából úgy nézett ki, hogy nem hallgattam zenét...) Szerelmes számok és filmek szintén teljesen kizárva.

Igyekeztem minél többet eljárni barátokkal sétálni, moziba, partizni, akármit csak ne legyek egyedül.

Letiltottuk egymást msn-en, wiwen és fb-on...

1-2 hónap után jelentősen jobban lettem, elkezdtek halványulni ezek az érzések. És összejöttem egy másik sráccal. Akivel azóta is boldog párkapcsolatban élünk.

Persze. Könnyebb felejteni ha jön egy másik. De az a 2 hónap életem legrosszabb szakasza volt. Neki tovább tartott, de ma már szintén boldog kapcsolatban él (azért ismerősöktől néha tájékozódok:) és ennek nagyon örülök.

Szóval kitartás, idővel halványulnak ezek az érzések, még akkoris ha ez most teljesen elképzelhetetlen!

Ráadásul neked könnyebb dolgod van, mert egy szemétdisznóval kell megszakítanod a kapcsolatot ;) (viccesen írtam, meg ne haragudj, csak hát az ilyen pasikért nem érdemes szenvedni...) A helyedben ha előjön hogy hiányzik és milyen finom az illata, de megölelnéd annyit tennék, hogy ezekről a gondolatokról hirtelen átváltanék arra, ahogy más nőkkel csal meg. Hidd el, be fog válni ;)

És tessék keresgélni vki mást, aki kitúrja őt a szívedből!