Ne adjam bele a szívem-lelkem a kapcsolatba? Most akkor ez hogy is van? Pls vki világosítson fel

Lehet, hogy szakítás szélén állok a párommal, múlt héten elég csúnyán összevesztünk, már a telefont sem veszi fel.

A gond az, hogy az egész kapcsolatba szívem lelkem beleadtam és megadtam neki minden téren mindent, egyedül a kommunikációval volt baj, mert ha el is mondtam valamit, azt hitte, bántani akarom ezért hűvös lett, de ha nem mondtam el, akkor is ez volt (nekem meg sokszor rossz kedvem volt emiatt, mert feszített)

Most este csevegtem egy sráccal, azt mondta, hogy nem érdemes beleadni apait-anyait, csak annyit, ami feltétlen szükséges + ha kapható vagyok, ezáltal lanyhul az izgalom, ami abból ered, hogy elérhetetlen vagyok.

De én ezt nem értem, hiszen ez valahol nem fair, hogy nem teljes tűzzel szerek valakit és törődöm a másikkal, még ha az el is utasít és ez fáj és félek ettől, de legalább megpróbálom. Ettől én most papucs vagyok, és hagyjam a fen.ébe az egészet? Egyáltalán keressem még azután, hogy veszekedtünk, de még csak beszélni sem akar?