Kezdem elveszteni a reményt. Mit tegyek?

7 éve vagyunk együtt. van egy 2 éves kislányunk. Egészen eddig nagyon jól megvoltunk. Nem mondom mindig voltak kisebb-nagyobb viták, de összességében jó volt a kapcsolatunk. Kb 2 hónapja én felmondtam a munkahelyemen, mert a párom is támogatta az ötletet, hogy többet legyek a gyermekünkkel. Akkor ő rátalált egy régi ismerősére, akinek mellékállásban dolgozik. Csak az a baj, hogy nem csak dolgozik, hanem jóformán összenőttek. Soha nincs itthon, itthon lehetne akkor is vele van. Kocsmázni járnak, szórakozni, persze a párom nem iszik, ő a sofőr. Pénzt ő nem költ mert a "barátja" hivja meg mindig. Ez már odáig fajult, hogy nem tudunk veszekedés nélkül beszélgetni. Én meg vagyok sértődve, mert ő sosincs itthon. ő azt állítja azért nem jön haza mert abból van pénz ha állandóan a "barátjával" van. Mert ha egyszer megsérti akkor el fogja küldeni és nem lesz pénzünk. Én meg már teljesen kiborultam, mert totál nem az a pasim mint régen, tényleg rossz hatással van rá. többször megfordult a fejemben, hogy egyik este összepakolok és itthagyom. nem komolyan, csak úgy próba képpen, hogy mit lépne rá. Ha van egy-két nyugodt percünk akkor váltig állítja hogy szeret, és csak azért maradozik ki mert ebből van pénzünk. Sajnos már elvesztettem minden türelmemet. Sokszor félóránként hivogatom hogy mikor jön haza, hogy hol van. Tudom hogy ilyet csak a hülye feleségek csinálnak, de egyszerüen idegesit, hogy hajnali fél 2kor még nincs otthon. A gyerkőcöt hetek óta nem látta mert mikor elmegy itthonról még alszik, mikor hazajön akkor meg már alszik. Mit tegyek, nyeljek egy nagyot és vágjak jópofát az egészhez? Majdcsak túl leszünk ezen is mint mindenen? Vagy ennyi volt? Ez lesz a vége 7 szép évnek? Nem akarom hogy véget érjen. Jó volt ez így ahogy volt eddig. Pedig kistesót is terveztünk, de olyan ritkán vagyunk együtt, hogy szerintem az is felejtős.Mit tegyek?