Mit tehetek, ha az általam kiszemelt lány még mindig nem tudott elszakadni az exétől?

Nem tudom, hogy volt-e köztük bármi is azóta. Valószínűleg nem találkoznak túl gyakran, mert messze laknak egymástól. (Gimiben jöttek össze még anno) Mivel közös telefonjuk van még mindig, ezért feltételezem, hogy még szoktak egymással beszélgetni.

Még egy érdekesség: mivel a lány cserkész, ezért ismeri a Morse ABC-t. Időnként morse-kóddal kommentelgeti a srác bejegyzéseit. Viszont fogalma sincs arról, hogy rádióamatőrködöm, ezért ismerem a Morse ABC-t.

Tanácstalan vagyok, mert (az érzelmeimen túl) vannak példáim pro és kontra.

Egyik ismerősömnél (lány) körülbelül egy-másfél évig próbálkozott egy srác. A lány mindig elküldte, lerázta, bunkón viselkedett vele, stb. Ennek ellenére a srác kitartó volt és - mindenki meglepetésére - egyszer csak összejöttek és már lassan 4 éve együtt vannak. Látszólag jól érzik magukat egymás mellett.

Van egy másik lányismerősöm, akinél már sok fiú próbálkozott de eddig mindenkinek nemet mondott. Alkalmi kapcsolata sem volt, nem az a típus. Nagyon zárkózott, elvan a maga kis világában, nem érdekli a külvilág. Alapjában véve jólelkű és kedves, de mindenkivel felületes és alapból bizalmatlan. Ez sokszor elég kellemetlen tud lenni.

És persze van saját tapasztalatom is: két és fél éve három hónapig volt egy barátnőm, de a viszony - távolság miatt - inkább se veled se nélküled volt. Végül a hazudozásai, inkorrektsége és vélhető megcsalás miatt én vetettem véget a dolognak, annak ellenére, hogy nagyon kedveltem őt. Utána pár hónapig egyáltalán nem tudtam elszakadni tőle érzelmileg, gondolatilag. Nem voltunk sokat együtt, de nagyon beleéltem magamat. Sajnos ez az érzés egyoldalú volt.

Vissza a jelenre. Egy valamit nem fogok tudni soha megtenni: nem tudom helyette meghozni a döntést, hogy vége. Nem tudok helyette tabula rasa-t csinálni, pedig az ő esetében kifejezetten erre volna szükség (telefon visszaadása, közös képek letörlése, srác megmaradt cuccainak visszaadása/eltüntetése/kidobása, és persze a gondolatvilágból történő kiirtása). Nekem ezek segítettek anno, neki is segítene de helyette nem tudom megtenni.

Ha ő nem akarja akkor nem is fogja megtenni. Ha ő nem bír elszakadni, folyton felszaggatja a régi sebeket, akkor részemről nem tudok mit tenni.

Várjak türelemmel, vagy hagyjam ott és nézzek más után?

Elég nehezen megy neki a felejtés, mert nem az az otthonülős típus. Mindig foglalatoskodik valamivel, most éppen lovat idomít.

Nagyon nagy problémát jelent számomra a dolog, mert kis városban lakom, nem túl nagy a választék lányok terén, az igényeim pedig elég magasak (Elsősorban nem a kinézetre, sokkal inkább a belsőre vonatkozóan. Mellesleg ő még kinézetre is megfelelő: nem bombázó, de egy természetesen szép lány.) Távkapcsolatot pedig nem szeretnék, elég volt nekem két éve: soha többet!

Valószínűleg az lesz a megoldás, hogy pihentetem a dolgot, haverkodok vele, csak úgy felületesen. Aztán majd meglátom, hogy megy-e neki a felejtés valamint azt, hogy akar-e engem egyáltalán.

Jövő hét utáni héten lesz egy tábor, ahova ő hívott meg még pár hónapja. Egy hónapja még úgy volt, hogy jön ő is, ma már "nem tudja". Este véletlen összefutottam vele, váltottunk pár szót erről, de még mindig "nem tudja". Azt viszont tudja, hogy én biztosan elmegyek, mert elmondtam neki és egyébkéntis már kifizettem az előleget. Ő még nem fizetett semmit. Kíváncsi leszek, hogy eljön-e annak tudatában, hogy én is megyek. Arra is kíváncsi leszek, hogy (amennyiben eljön) milyen lesz tábor alatt és után a viszonyunk.