Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Rövid összefoglalás rólam. Mit tehetnék?
Vagyok ugyebár én, 2x éves.
Világéletemben besz*ri voltam, és visszahúzódó.
Évek alatt, nagyon keserves munkával, nagyon keserves kínok között, de lett bátorságom, és az olyan mértékig ment, hogy kb. semmitől sem féltem, és ezt halálkomolyan mondom.
Magabiztos voltam, voltak céljaim, segítettem másoknak, ahol tudtam, kiálltam mellettük, helyrepofoztam másokat.
És persze beleszerettem egy lányba. Először minden jó volt, majd minden rossz.
Meggyűlölt, olyan szinten, hogy mindenbe belekötött, végül persze feljelentett, pedig semmi olyat nem csináltam, ami bűn lett volna.
Csak, azt mondta, túl nagy az arcom, és ez majd visszavesz kicsit belőle.
A gond az, hogy amit évek alatt felépítettem, szépen lassan eltűnt, és most az a gyáva, szerencsétlen, nyomorék szörnyeteg vagyok, aki évekkel ezelőtt.
Hogy miért? Pont azért nem féltem semmitől, mert küzdhettem ellene, és legyőztem. De a hatóság, a rendőrök, a bíróság, az ügyészség egy más dimenzió.
Itt minden lassan, és idegörlően megy.
Ügyvéd kell, aki szintén a saját feje után megy.
A családom folyamatosan korlátoz, érzelmileg zsarol, ők nem voltak olyan bátrak, mint én.
Így most ők lehúztak, visszarántottak az évekkel ezelőtti szintre.
Nagyon keményen kellett megküzdenem azért, hogy legyen belőlem bátor, magabiztos ember (olyan szinten álltam, régebben, hogy egy buszjegyet is nehezemre esett megvenni).
És most újra visszasüllyedtem. És ezt nem bírom elviselni. Mivel a "felépítésem" tizenévesen kezdődött, és most huszonéves vagyok, nem fogom bírni huszonévesen ugyanúgy felépíteni magam...
Szóval... kész.
Mondják mások, hogy álljak talpra, küzdjek magamért, de én egyszer ezen már keresztülmentem, és olyan szinten, hogy az leírhatatlan, mert voltaképp a nulláról indultam, sőt, mínuszból, akár egy autista...
És most megint autista szinten vagyok. Miért kellett ezt megtenni velem? Vagy miért alakult így minden?
válasza:
válasza: válasza: válasza:Miért jelenetet fel a csaj?
Megértelek nekem is voltak ilyen dolgaim,én állandóan zavarba voltam nők társaságba.
Ma napig vannak ilyen gondjaim,de attól hogy nőd dobott meg a családod zsarol attól még hinned kell önmagadban mert ha
te magad se hiszel akkor ki fog?!
Gondolom nem tetszik ami most van,
A Batman kezdődik film jut eszembe.
"Miért zuhanunk a mélybe?"
"Azért hogy megtanuljunk kimászni belőle".
Meg kell tanulnod elviselni hogy nem mindig öröm az élet.
Csak te tudsz változtatni és ha pozitívan állsz hozzá
a dolgokhoz akkor sikerülni is fog.
Nekem pl.hiszed vagy nem sok minden jött össze pedig én
is 2x éves vagyok mint te.
Még hajt valami,egyszerűen nem tudok leállni és neked
se ajánlom ne add fel.
Mert holnap új nap virrad és minden megváltozhat.
:D
:D
20:57 - Nem tudom. Talán kezdett megjönni az önbizalmam? Talán nagyon sokan kezdtek el szeretni, azok az emberek, akiknek nem tudta elnyerni a tetszését és szeretetét, míg nekem igen? Vagy talán néhány dologban jobb voltam, és egyre jobb lettem nála - ami egyébként nem értem, miért baj, mert kinek ebben, kinek abban van tehetsége? (Azaz fejlődtem, amíg Ő megrekedt néhány témában)
Vagy szimplán csak szétrúgott mindent, azért, mert miért ne? Olyan elven, hogy ha valami nem lehet az övé, akkor másé se legyen? Olyan miatt történt a feljelentés, amit több millió ember tesz meg nap, mint nap, mégis csak a nagyon aljasok tesznek emiatt feljelentést.
20:58 - A probléma az, hogy nincs a kezemben szinte semmi irányítás. Szolgája vagyok az államnak, a családomnak, az ügyvédnek, a hatóságnak, és persze valamilyen szinten a lány akaratának. Nem zárult le az ügy, még mindig, ezért nem tudom lezárni. Képtelenség. Mert ha nagyon rosszul alakul, még börtönben is köthetek ki, mert beszervezett még pár embert, akik persze mellette állnak, és hazudnak, ha kell.
21:08 - Nincs az ügynek vége, ezért nem lehetek az, aki vagyok, voltaképp minden felhasználható ellenem a tárgyalásig. Minden, a legapróbb szikrája a dolgoknak. Ráadásul, ha jól láttam, magánnyomozót is fogadott ez az elmebajos. Na ez is frusztrál.
21:10 - Hát... az a baj, hogy azért nehéz ez az egész, mert van egy betegségem, gyerekkorom óta, ami alapból lehúz. És túl nagy stresszhatásra ez "belobban". És ez bizony az volt. De látod, ez a bajom. Nem tudok változtatni rajta. Mert eljárás alatt vagyok, voltaképp górcső alatt, még ha csak nagyon apró mértékben.
És ahogy mondtam, még magánnyomozó is rámtapadt (minden jel erre mutat, nem túl ügyes a csóka). Mindent felhasználhatnak ellenem, ha úgy akad kedvük. A probléma az, hogy nem tudom, meddig fog tartani. Ha mondjuk tudnám, hogy még egy hónap, akkor konzerválnám magam addig, és amint vége, újra kitörök. De nincs semmi konkrétum, és már nagyon hosszú hónapok óta sínylődöm, és azt hiszem, átléptem azt a határt, ahonnan nincs visszaút. Egy ember akaratereje sem képes a végletekig kitartani, ha mindenhonnan bombázzák már, és nem áll mellette senki.
Egész egyszerűen a tehetetlenség megfojt, és az agyam, mivel sem a testem, sem az elmém, sem az akaratom nem bír kitartani, azt az üzenetet kapja: ne is vágyj semmire. Ne is akarj Te semmit. Ez a sorsod. Így legalább nem szenvedsz.
És nem tudok ezekkel a gondolatokkal viaskodni hónapokon át.
válasza:Első voltam. Azért kíváncsi lennék, mégis pontosan mit csináltál. Vagdalkozni és másokat hibáztatni(rajtad kívül mindenki hibás) nem megoldás, és látatlanban könnyen lehet.
Szerintem az, ha valaki nem tud uralkodni magán, nem betegség, hanem jellemhiba, amin változtatni lehet és kell.
Amúgy ez az egész úgy látszik, mintha valami beteges szociopata állat lennél. Ami bájos. Tényleg.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!