Mennyire alázom meg magam (és a volt páromat) (egyikünknek sincs senkije), ha csak az idő kellemes eltöltésére szeretnék vele "kapcsolatot" fenntartani (csak szex)?

Fél évet töltöttünk együtt, a szakítás óta többször keresett, hogy próbáljuk meg újra. Én mindig nemet mondtam, de lehet, hogy csak a szex hiányzik neki (én kevésbé vagyok szexcentrikus, de ha lehetőség adódik rá, miért ne használjam ki...). Mellesleg nem vagyok könnyűvérű, ő volt az első férfi az életemben, nem arról van szó, hogy nem bírok a véremmel.

De ez csak elméleti kérdés, mert kis községben lakunk, mindenki már másnap rólunk beszélne (a kérdés inkább az, ti hogyan számolnátok el a lelkiismeretetekkel).

26/N