Normális vagyok? Miért érzem így? Ismerős valakinek?

Én ugyanígy érzek, de egy kezdődő távkapcsolatban vagyunk. Ha találkozunk, együtt vagyunk, imádom és legszívesebben minden pillanatban vele lennék. Ha nem vagyunk együtt és eszembe jut, akkor gyűlölöm az egész világot, amiért nincs velem és ez az egész valahogy rá vetül ki. Mintha szerencsétlen ő tehetne arról, hogy 200 km van köztünk, mindig neki hisztizek, ő érzi rosszul magát az én érzéseim miatt, ami így nincs rendjén, de kitartó a drága! :) Én már elküldtem volna magamat melegebb éghajlatra. :)

Nekem az segít, hogy megoszthatom vele, hogy nagyon fáj, hogy ilyen ritkán találkozunk és ez nekem így nem jó, ő pedig ilyenkor nem mégjobban elbizonytalanít, hanem próbálja megerősíteni az érzéseimet, tudatni velem, hogy kitart mellettem, akar engem és legyek erős...

Úgy gondolom benned és valamiféle kétség lehet, esetleg bizonytalanság vagy bizalmatlanság, ezen kéne elgondolkodni! 21/L