Basszus, hogy lehet ilyen aranyos valaki? Túlságosan elbízom magam, és sokat képzelek bele?

Ne haragudjatok, valakinek el kell mondanom, és most csak veletek tudom megbeszélni.

Szóval barátommal szakítottunk lassan 10 hónapja. Nem keresett, idegesítőnek tartott, lerázott, azt mondta, csak barátnak akar, majd egyáltalán nem is keresett, ha ráírtam, akkor lekoptatott. Olyanokat is mondott rólam, hogy örül, hogy megszabadult tőlem, meg a kapcsolatból, elég zűrös volt, egy ember, akiben bíztam tönkretette a bizalmat köztünk, amiben én is szerepet játszottam, hisz bíztam benne, és visszaélt vele. Ezért szakítottunk, mert távkapcsolatot nem lehet úgy folytatni, hogy ő nem bízik bennem.

Mostanság megint felvette velem a kapcsolatot. Együtt játszunk (ott ismerkedtünk meg), csak miattam játszik, a napokban felhívott, hogy elmesélje a napját. Tegnap csúnyán összevesztünk, de utána én is bocsit kértem, ő is. Ma írtam, hogy szurkoljon, mert vizsgázom, és nagyon félek. Kaptam tőle sms-t később, hogy hogy sikerült. Aztán most rámírt facebookon, hogy gratulál a vizsgámhoz, és hogy nem lesz pár hétig meló miatt. Kérdeztem, hogy ugye azért tartjuk a kapcsolatot attól függetlenül valahogy. Ő mondta, hogy persze. Aztán még dumáltunk egy fél-1 órát.

Én most annyira fel vagyok dobva. Nagyon elbízom magam? Vagy ebből még tényleg bármi lehet?