Képesek lennétek saját életeiteket a kukába dobni, hogy szerelmeteknek boldog élete legyen?

én nem vagyok önzetlen. nem áldoznám fel a boldogságom senkiéért. ugyanakkor a családom tagjaiért a tűzbe mennék, ideértve a férjemet is, meg ha lesznek gyerekeim, értük is. ez valahogy így ellentmondásos, ha írnál konkrét példát, könnyebb lenne válaszolni.

mert pl. ha a férjem azt mondaná, ő úgy lenne boldog, ha egy sátorban lakhatna, mondanám mehetsz egyedül. de ha leállna a fél veséje, odaadnám az enyémet, ha megfelel. ugyanez áll családom többi tagjára is (szüleim, anyám férje és a két hugom).

29/N

Hát én az önzők közé,de én akarok senkit se boldoggá tenni

csak magamat :D.

Hát figyelj, ez amit írtál már eleve egy nagy paradoxon. Mert a vágy már természeténél fogva eleve önző! Gondolj csak bele...

Én is önző vagyok, mint szerintem mindenki más. Ha belegondolunk, az is egyfajta önzés, ha a párod pl nem feküdhet le mással, csak veled, pedig mondjuk ő mással is akarja a szexet. Ez egy fajta önzés, hogy én magamnak akarom, egyedülinek. (Ami természetes dolog, ha szeretünk valakit különben.)

Meg akkor még ott vannak a nárcisztikus személyiségek, akik pont a maguk szeretete miatt csak olyan személlyel képesek hosszú távon együtt maradni, akik önfeláldozó típusok, vele működhet, mert más típúsú személyiség már nem viselné el hosszútávon.

20/L

Az önzetlenség, nem dobja kukába az életet.

Az önzetlenség olyan odaadás, amikor a saját önzésedet dobod kukába a másikért.