Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Érdemes tennem érte, vagy veszett ügy?
4 Hónapja ismerem a fiút (25 éves), 2 hónapig találkozgattunk, azóta járunk. Mikor összejöttünk, sok mindent elmondott nekem, ami nagyon bizonytalanná tesz.
10 hónapja fejezte be az egyetemet, barátai mind távol kerültek tőle. Munkát a szakmájában nem talált, és egy hosszú párkapcsolata is véget ért, mikor végzett. Azt mondja, teljesen össze van törve ezektől a dolgoktól, gondol az öngyilkosságra is, szerinte az életnek nincs értelme. Otthon lenni nem szeret, a bőrében nem érzi jól magát, vannak agresszív gondolatai.
Az első két hónapban nagyon megszerettem, és most már tény, hogy szeretem. Nem tudom, ott tudnám-e hagyni. De jól sem érzem magam vele, pedig friss kapcsolat. Mert úgy érzem, nem tud örülni nekem, és semmilyen pozitív megerősítést sem ad. Úgy érzem, ennek a kapcsolatnak sem tud örülni köztünk, és én a 20. vagyok a sorban a sok lelki gondja után. Szakember segítségére nem tudtam rábeszélni.
Mi lenne a jó megoldás?
ez egy gyenge ember aki sajnáltatja magát és a te energiáidat szívja le.
hagyd ott
Köszi. Szerinted van határa, halála a szerelemnek?
Mert össze vagyok zavarodva... Szeretem ezt a fiút, de időnként megijedek a dolgoktól, amiket mond. (Gondol rá, hogy beül a kocsiba, és nekihajt valaminek.) Nem tudom, mi lesz ebből, ha nem változik.
És azt sem érzem, hogy egy igazi kezdődő párkapcsolatban vagyok, mert nálam azok eddig mind arról szóltak, hogy tudunk örülni az életnek, és egymásnak is...
Szerintem mindent megtettél már, amit 4 hónapos ismeretség után meg tudsz tenni. Ha nem kér a segítségből, akkor mondd el neki, hogy te ugyan szereted, de mivel ő nem boldog veled sem, ezért hagyjátok inkább a dolgot. Mi az, hogy olyanokat mond neked, hogy öngyilkos akar lenni?! Tényleg energia-vámpír! Menekülj! :)Nehogy már téged is lehúzzon magával...
23N
Köszi utolsó. Sajnos én sehogyan nem tudom rávenni, ezt mind elmondtam már neki, amiket írtál az utolsó soraidban. Nem megy, és kész.
A gondom az, hogy persze megvan az oka, amiért ő ilyen, de ez így nem párkapcsolat, hogy én az első számú segítője vagyok, és viszonzásul nem érkezik semmi. Mert ha nekem lenne bajom, ebben az állapotában nem tudok rá számítani. Más lenne, ha lett volna már együtt normális 1-2 évünk, akkor lenne már alapja a kapcsolatunknak, ami elbírja ezt.
De ez így eleve nem párkapcsolatként indul, hanem olyan, mint egy segítő-segített fél-orvosi kapcsolat.
Rosszul hangzik, de így érzem:(.
Már arra is gondoltam, szakítani kéne, és inkább barátként állni mellette.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!