Mi a véleményetek a párom döntéséről? Helyesen döntött? Bővebb információ lejjebb.

Én is csináltam rengeteg hülyeséget, de nem hinném, hogy ezért szakítanunk kellett volna, mert nemrég szakított velem a párom, pár hete, és nem értek vele egyet.

Tehát, az elején minden olyan varázslatos volt, szeptemberben teljesen odavoltunk egymásért, a volt páromat hagytam el miatta, sokat szenvedtem is, de megcsináltam és feladtam a volt kapcsolatomat, miatta.

Először minden jól ment, mentünk mindenfelé, jól éreztük magunkat, egymást. De aztán nekem jött a kemény suli, és maximalista vagyok, és ugyebár kitűnőre hajtottam mint mindig, és azért nekem rengeteget kellett tennem, rengeteget kellett tanulnom. És néha olyan sok volt a tanulnivaló ( minden napra készültem, szóval nem halmoztam semmit, de így is sok volt ), hogy egyszerűen teljesen kikészültem, és rengeteget szomorkodtam, hogy én nemtudom megcsinálni, és nagyon sok volt a környékünkön a halál, és én nembírom a halált, és ez rá is tett egy lapáttal. Távkapcsolatban éltünk, de működött, hiszen hétközbe nemtudtam volna vele délutánokat és estéket foglalkozni, mivel rengeteget tanultam, így úgy oldottuk meg, hogy korlátlanul telefonáltunk, sokszor amikor tanultam és nem volt dolga, akkor vonalban volt ( levelezős főiskolás, de munkát nemigen talál). Segített nekem a tanulásban is, és mindig akkor voltam csak kiegyensúlyozott ha elmehettem hozzá, az elején még sok ajándékot adtunk egymásnak, nem csak tárgybelit, hanem úgy minden más volt, és én ezt most szakítás után annyira hiányolom, meg már előtte is hiányoltam, na de térjünk vissza.

Tehát előbb utóbb jöttek a gondok, mivel azt hittük teljesen egyformák vagyunk, később rájöttünk hogy bizony nem. De szerintem lehetett volna változtatni, de ő azt az elvet valja, ha megváltozna teljesen más ember lenne, és nem lenne boldog, nem érezné jól magát, szerintem meg a VÁLTOZÁS nem egyenlő a VÁLTOZTATÁSSAL.

az első proablémákt azok voltak, hogy ugye duci vagyok, és ő is az..és én zumbáztam otthon, ugrókötleztem, jártam futni, mozogtam, és amikor elmentem nála ( ő régen nagyon sokat leadott, és emiatt megterheltea térédét és azóta nagyon fáj neki), nem jött velem futni, vagyis eljött velem, de leült és csak nézett, és megkértem hogy legalább sétáljon egy kicsit amíg én futok, legalább addig ismozog,,de ő még ezt sem akarta. Pedig mást nem szokott mozogni, mert soha nem mozdul ki, és mondtam neki, hogy örülnék, hogyha egyszer kétszer elmennénk valami bárba, vagy valahová, legalább emberek közé, vagy bálba, vagy csak táncoljunk, de ő nem szeret ilyen helyekre járni, és ha ő eljönne, nem érezné magát jól velem. És ezzel én azért nem értek egyet, mert ennyit nem tud megtenni értem? én így látom, de ő másképp, szerinte akkor ő megváltozna, és szerinte egy kapcsolatban nem kell változni egyik félnek sem...ti hgoy gondoljátok?

a másik a féltékenység. Bízik bennem, de féltékeny, például nekem van két fiúbarátom, és lányokkal nem igazán jártam ki, csak néha velük, és amikor felhívtak a hegyre egy este, akkor nagyon féltékeny lett, de nemtudom neki elmagyarázni, hogy csak kártyáztunk meg itt-ott söröztünk ( nem szokásom egyébként nagyon inni) meg hogy egyszer az egyikük kihívott sétálni hogy ne punnyadjak bent, nahmost ő nem akar ebben sem megváltoztatni, nem kéri hogy én ne barátkozzak velük, inkább szakított, mert nem vagyunk egyformák, és ez egy megoldhatatlan probléma, és örök. Szerintem igenis meglehetett volna oldani, mert...mindegy, ő szerinte majd biztos lesz olyan lány, aki nem nagyon megy sehová, és nem lesz rá féltékeny, de komolyan ez a jó? :/ olyat keressen? én próbálom kimozdítani, de kocsi nélkül sehova sem megy, néha még a séta sem megy neki, mert szerinte az unalmas...szerintem meg romantikus, és legalább a friss levegőn vagyunk. Kirándulni jártunk meg minden, de nem szeret kimozdulni, nem szeret társaságban lenni,és én az elején azthittem , hogy ő más. Neki megnyugtató egy film vagy egy sorozat megnézése, neki az okoz örömet. És én mondtam neki, hogy szívesennézek vele filmet, de akkor ő isjöjjön el valahova oda, ahova én szeretnék. És sokszor durva voltam vele, mert sokmmindend a fejéhez vágtam. A FŐ OK AMIÉRT SZAKÍTOTTUNK az az, hogy szerinte én boldogtalan voltam, és hozzám más pasi illik, és én úgy érzem, hogy ezt nem neki, ezt nekem kellene eldönteni. Kikészültem a tanulás miatt, oké, vigasztalhatatlan voltam sokkszor, oké, de amikor vele voltam,sohasem volt rossz kedvem, mindig azt vártam. És mindig mondja hogy ő mindent megtett azért hogy boldog legyek, de szerintem a könnyebbik utat választotta, azért mert úgy akarja hogy boldog legyek, hogy odaad valami következőnek, sem minthogy picit változtatsson, nekem is kellene valamiben változni? én szívesen változnék, de ilyekor a fejemhez vágta, hogy ha én kérem tőle, hogy mozduljunk ki, akkor ilyen alaponő is kérheté, hogy sohase menjek sehova, ne mozduljak ki, üljek bent vele ( de nyilván ezt nem akarja kérni ). És szerintem nem volt ő ilyen. Meg egyszer elmentünk egy étterembe ( nem csak ketten) és volt egy helyes pincér ( és ilyen kiszolgálással még életemben nem találkoztam), megemlítettem hgoy milyen kedves, és mivel húzni akartampicit az agyát, elkedztem ecsetelni hgoy milyen helyes a feneke, de csak poénból, és annyira komolyan vette,hgoy hihetetlen. Persze megértem, lehet fordított helyzetbenén is féltékeny lennék, de szerintem csak megütöttem volna a vállát és nevetek egyet rajta, mert tudom hogy nem hagyna el azért a pincércsajért. És nemértem :/ Oké lehet hogy bunkó voltam vele sokszor, és lehet hgoy mást érdemlek, de szerintetek helyesen döntött? Biztos ez a legjobb megoldás?

ő azt a nézetet is vallja, hogy ha csak ő az egyetlen aki úgy gondolkodik mint ő, akkor is kitart mellette, csak én attól félke, hgoy így nehezen fog lányt találni, legalábbis nem nagyon komoly kapcsoaltra, vagy igen? mert szerintem egy kapcsolatban biztos hogy kell változtatni. Szerinte a legtöbb ember megelégszik a kapcsolatával,azért működnek a kapcsolatok, de a legtöbb nem hosszúéletű,lehet hgoy megelégednek igen, de szerintem ha mindenki a legtökéletesebb párt akarná magának a világ háromnegyede szingli lene, de persze én is szeretném hgoy megtalálja a megfelelő boldogságot, de én nem akarta nélküle továbbmenni az életben, de úgy tűnik muszáj, mert mostanában csak veszekszünk..azért mert azt mondta, hgoy mivel nem akarja hogy nekem rossz legyen, így csak akkor beszéljünk telefonon, ha én hívom fel őt...én meg mondtam, hgoy ilyenjátékot nemjátzom, ha hiányzom, hívj te is. Ő még abba is beletörődne, ha soha nem beszélnénk, ha én így tartom rendjén, és nehezen tudom megérteni. Megértem, csak nemtudom elfogadni ezt a fajta gondolkodást, vagy nemjut el at udatomig ez az egész, nemtudom :////

Előre is köszönöm a segítséget!

18/L