Hogyan lehet diszkréten kezelni a magánéletet?

így első olvasatra sztem pszichológus kellene, de nagyon gyorsan!

ugyan mégis miért nem természetes az, hogy a hozzád közel álló barátaiddal megosztod a magánéletedet? na ezt meséld el nekem, hátha megértem

Egyszerűen és kedvesen elmondod, hogy neked nem szokásod ilyenről beszélgetni, te ezt magánügyként szoktad kezelni.

Aztán válts át lazán egy kérdéssel valamilyen más témára, ami mindkettőtöket érint. Lehet egy-kettő a tarsolyban, és nem kell azon törni a fejed, merre tereld a beszélgetést.

Hosszasan magyarázkodni felesleges, mert akkor menni fog a kombinálás, hogy biztos leszbikus/nimfo/frigid/szűz vagy, és az se jó.

Annyi talán még belefér, hogy ha annyit elmondasz, hogy van-e barátod, vagy nincs. Legalább elkerülöd, hogy ha van, akkor össze akarjanak hozni valakivel, és ha összebarátkoztok, közös programoknál úgy is összefutnak vele.

Ha nincs, akkor meg nem faggatnak feleslegesen, meg nem akarnak négyes randit szervezni, ami meg kínos lenni.

Én sem teregetem ki a magánéletem, de ennyi szerintem inkább megkönnyíti az életed, mint megnehezíti.

Elsőnek: nem arról van szó, hogy a régi barátaival mit oszt meg, hanem egy új környezetben, új emberekkel ismerkedne, és bizonyos részleteket nem osztana meg azonnal.

Nekem sem tetszik, amikor ismerkedéskor az első 1-2 beszélgetés során valaki elmeséli a teljes életét, részletezve a korábbi szexuális partnereinek méreteit, kivel miért ment szét, elmeséli az aktuális partner előző nap fingott egyet az ágyban és a nagymamája is morcos, mert kiújult az aranyere.

Kozegtol fugg, nalunk soha nem tema a maganelet, mivel benne van, hogy MAGAN, azaz nem tartozik senkire csak akit erint.

Amugy meg:

-Van baratnod?

-Legyen?