A pasim nagyon durván játékfüggő, mit lehet tenni ilyenkor?

Az én pasim is hasonló szindrómában szenvedett.... Teljesen átérzem amit érzel, ráadásul mi együtt éltünk (3 és fél évig) és mindent nekem kellett csinálni otthon mert neki "fontosabb dolga volt".

Szerintem ha nem változik a helyzet, te magad fogod fogod megunni a dolgot és továbbállni, akármennyire szereted most, mert ez nem normális helyzet, ezt te is látod. Azt írod, hogy csak pár hete jártok, szóval nem akarlak elkeseríteni, de senki, egy lány sem bírná ezt sokáig. Ugyanis hol vagy te ebben a kapcsolatban?? Mondd meg neki mindazt amit ide leírtál és igenis válasszon, jusson ideje rád is, ez gondolom alapvető egy kapcsolatban. Vondd be tényleg a szüleit is, talán együtt többre mentek. Nem tudom hány éves a barátod? Az én pasim 26 éves volt... (szóval ő azért játszott, mert biztonságos volt, nem akart azon gondolkodni, hogy mi van a sulival, kellene dolgozni, itt ez a nő mellette stb...A játékban volt cél, valamiért küzdeni, volt benne sikerélmény.) Gondolkodj el rajta hogy milyen hiányt pótol ez a játék neki, mert hidd el ő nem fölösleges vagy komolytalan játéknak veszi amikor játszik, életre halálra megy! Kizárja a külvilágot. De mivel csak pár hete jártok, ez nem lesz egyszerű, szerintem nem ismeritek egymást eléggé. Sok türelemre van szükséged és szeretetre hogy segíteni tudj, és ez csak az eleje a kapcsolatnak, ahol ismerkedni kellene, sokat beszélgetni, megnyílni, együtt programokat csinálni, ha ez most a warcraft, mi lesz később? Tényleg segítségre van szüksége, például más értelmet találnia a mindennapokban. Valami célt. Talán ha az anyukájával együtt szövetkeznétek, hogy valami más programra "kényszerül", valamit kellene csinálnia, kirándulni hétvégén, vagy nem tudom. Nem azt tanácsolom, hogy "dobjad", hanem azt mondom, ha nem változik a helyzet, te magad fogod úgy gondolni hogy ácsi.

Bocsi hogy ilyen hosszú lett és összefüggéstelen:) Remélem segítettem.

Vegyes érzésekkel olvasom, hogy van más is, aki ebben szenved. :( Maximálisan meg tudlak érteni.

Az én pasim is totál játékfüggő. Mikor hazamegyek 5 percet szán rám, de már ül is le a géphez játszani, legtöbbször hajnali 3.-ig. Ha meg nem játszik, mert egyszer ő is elfárad, akkor alszik. Kvázi hiába van otthon, olyan, mintha otthon se lenne.

Egyszer volt egy olyan beszólása, hogy a játék közben legalább nem gondol a munkahelyi és egyéb gondokra, és csak az nyugtatja meg igazán. A kapcsolatunkban egyébként szinte minden oké, karácsonykor kérte meg a kezem, másfél éve vagyunk együtt.

Mióta játszik, a szexuális életünk is meglehetősen ritka. Január óta egy kezemen meg tudom számolni hányszor voltunk együtt. :( Sokszor vagyok szomorú.

Ilyenkor próbálom a pozitív oldalát nézni:

- Nem csajozik, és mindig tudom, hogy hol van

- Addig, amíg ő játszik, én tudok bármi mást csinálni (kitakarítok, tévézek, gyöngyöt fűzök, festek, én is játszok).

- Amikor pedig már végképp unom, hogy állítólag van egy társam, állítólag nem a játék kéne hogy legyen az első, akkor addig nyavajgok neki, amíg ki nem kapcsolja.

De vannak még egyéb taktikáim, pl ha majd nagyon idegesít már hogy nem foglalkozik velem, akkor egyszerűen ki fogom kapcsoltatni a netet, meg pl mivel sokszor hajnalokig játszik ezért nem hagy aludni, ilyenkor azzal szoktam fenyegetőzni, ha még egyszer felkelt, ki fogom húzni a falból a dugót, és nem érdekel hogy elszáll az a hülye játék.

Az a baj, hogy ennek ellenére is sokszor nagyon magányos vagyok, ő ezt tudja, de nem tesz semmit ellene. Már többször mondtam neki, hogy ha így folytatja, akkor el fog veszíteni, de semmi változás.

A volt férjemtől pont ezért váltam el, mert play station függő volt, és 99%-ban a gép előtt ült, csinálhattam akármit.

Felmerült bennem a kérdés, hogy miért nem mellettem, a közös programjaink nyugtatják meg csak igazán? Akárkit meg lehet kérdezni, senkisem mondta még rám sosem, hogy unalmas vagyok.

De akkor is bennem van a tüske: az a játék fontosabb mint én?? És folyton szólnom kell, ha nem tetszik, magától miért nem veszi észre?????

Kérdeztem már tőle, hogy tulajdonképpen minek vagyunk együtt, olyan jól elvan ezzel a játékkal, nem is kellek neki én. A válasz: mert szeret. Ennyi.

De ha valaki szereti a másikat, akkor ne csak szavakkal mutassa ki, szerintem.

Egyre többször lyukadok ki oda, hogy többet érdemlek, egy olyan pasit, aki mellettem van ha szükségem van rá.:(

Az ultimátum nem segít, csak az elvonókúra (orvossal).

De inkább búcsúzz el. Jobban jársz.

Pl. mutatsd meg neki ezt a naon tanulságos videót:

http://www.youtube.com/watch?v=YQ-3gr80M-s