Hisztek abban, hogy vannak emberek, akiket egymásnak szánt a sors, csak rossz helyen és rossz időben találkoztak, de később lehet, hogy együtt élik le az életüket?

A mi történetünk is hasonló, mégis más. Bár még nem is értünk el a végéhez...

Mi két évig voltunk együtt. Egyszer már szakítottunk, három hónapot voltunk külön, de igazából nem telt el úgy hét, hogy ne lett volna köztünk valamilyen interakció, mindketten visszavágytunk egymáshoz. Akkor is én szakítottam, mert tudtam, hogy fiatal vagyok és akármennyire tisztelem és szeretem is azokat, akik már a gimi óta szerelmesek, akárhogyan akartam, ez nem a mi történetünk volt. Szükségem volt/van még tapasztalatra. Akkor újra megpróbáltuk és azt hittem, ezzel vége, mostmár örökké egymáséi lehetünk. De sajnos ez nem így történt és ezt ő is érezte. Újra elváltunk egymástól.

A mi szerelmünk más volt, mint amire gyermekként vágytam és vártam. Ezért azt hittem, hogy nem ő az igazi. Abból, hogy most elváltunk, megtanultam, hogy mégis. Egy nap tudom, hogy újra megkeresem őt és mindent elmondok majd neki. Azután már az ő kezében lesz a döntés rólunk.

Igaza van előttem szólónak, minden okkal történik. Ha tapasztalnotok kell még akkor ne siettesd magad, illetve magatokat. Hidd el, ha tényleg így kell lennie, akkor érezni fogod, hogy mikor jött el a ti időtök.