Szerintetek szakítsak a barátnőmmel?

Mindketten huszonéves egyetemisták vagyunk, én pár évvel idősebb, 2 éve vagyunk együtt, egymással vesztettük el szüzességünket (kicsit későn értünk, na). Egy éve egyszer szakítottam vele, de pár nap után kibékültünk és nem bántam meg, nagyon jó volt utána. Ami jó: mindkettőnknek kielégítő szex, lelki társ, teljes őszinteség. Ami rossz: a szülei:s, állandó veszekedés apróságokon, együtt lustulás (soha nem megyünk semmi buliba együtt, pedig mielőtt megismertem eléggé elmászkálós voltam-szerintem ez miatta változott), durcizás-megsértődés semmiségeken (részéről). Ami a legsúlyosabb: nem ő "álmaim nője". Valamelyik nap a srácokkal szóbakerült a nő téma, és az egyik úgy írta le a barátnőjét, hogy milyen tökéletes, neki nem kell más csaj (2-3 éve vannak együtt), stb. Én nem tudnám őszintén ezt mondani a barátnőmről. Tetszik (ha egy hete kérdezel eskü alatt vallom, hogy szeretem-most bizonytalan vagyok), teljesen aranyos csaj, de nem büszkélkedek vele a barátaimnak, néha volt is bennem egy olyan érzés mintha szégyellném, rejtegetném őt (nem szülők elől-ők bírják). És mivel nem tartom olyan tökéletesnek, a "nagy Ő"-nek, ezért majdnem teljesen biztos vagyok benne, hogy nem vele akarok összeházasodni (majd valamikor X év múlva), családot alapítani, stb. Ő viszont mindig is nagyon oda volt értem, és pontosan tudom, hogy velem képzeli el életét (tehát előbb utóbb biztos nagy konfliktus lesz ebből). Szóval szerintetek: egy önző f.sz vagyok és szálljak vissza a földre, vagy pedig ne húzzam szegény lány idejét, annak ellenére, hogy kicsit hullámzóan, de boldogok vagyunk. Köszi a válaszokat.