Mi a helyes lépés a kapcsolatomért?

Nagy a gondom: 2 hónapja összevesztem a párom anyjával.Próbálom röviden leírni, mindent megemlítve.2,5 éve vagyunk együtt, én 22/L vagyok, a párom 30/F. Úgy kezdődött a dolog, hogy az elején mikor felajánlottam a segítségem az anyjának vagy segítettem valamit, vagy azt mondta, hogy nem kell segítenem, megoldja egyedül,menjek csak nyugodtan a páromhoz, vagy hibát talált a munkámban (ez ment hónapokig). Nekem ez rosszul esett, és egyszercsak nem segítettem neki többet. Hozzáteszem, párom 3 napokra jöhet haza külföldről és olyankor mindig náluk voltunk. A vita előtt is beismerte, hogy nehéz megfelelni az anyjának, hisz ő mindent "tökéletesen" csinál. 2 hónapja meghallottam, hogy azt mondja a páromnak, hogy én kikészítem őt a lustaságommal, hogy nem csinálok semmit. Számon kértem a páromon, aki erősködött, hogy ezt beszéljük meg egymással. Én neki is kezdtem, az elhangzott bűnös mondat részemről: Ha én vagyok lusta, akkor nézzen körül a családjában (hiba volt), ő mondta: Még a fia szennyes alsóját sem szedem össze, stb, stb..Megbeszéltük, hogy mindketten hibáztunk, bocsánatot kértünk egymástól. Rá 3 napra megüzente, hogy nem kell mennem többet, majd rá következő nap, hogy mehetek, ha szeretnék. Közben mondott olyanokat a páromnak rólam, hogy én lehúzom őt lelkileg és kikészül tőlem, hogy nem szeretem a fiát és nem törődök vele. Ezeket visszamondta a párom, minek örömére, úgy döntöttem, nem szeretnék többet odamenni. A probléma: 2 hónapja érzelmileg zsarol a párom, hogy béküljek ki az anyjával és vegyek vissza a büszkeségemből, mert ő ezt nem fogadja el. Állítása szerint az anyja megbánta, amiket mondott és hiányzom neki. Azt mondta, addig nem hagy békén, még el nem megyek és nem beszéljük meg, ill. nekem kell bocsánatot kérnem, mert én vagyok a fiatalabb. Mit tegyek? Mi a véleményetek erről? Tudom, hogy hibáztam én is, de úgy érzem, képtelen vagyok erre most. Nekem idő kell ehhez, hónapok, hogy oda tudjak menni.