Minden elromlott, sokat hibáztam. De hogy merjek elmondani olyan dolgokat, amikért bánt?

Pár napja lett vége a több mint 1 éves kapcsolatomnak. Annyira elcsesztem... Mégse vagyok hajlandó egyedül elvinni a balhét,mert úgy érzem,kettőn áll a vásár.

Lényege az egész dolognak az,hogy sokat hazudtam. Paradox az egész,mert egyébként elvárom az őszinteséget és viszont szeretnék őszinte lenni,rögeszmém ez a téma. De a pasim mellett úgymond kénytelen voltam hazudozni a békesség érdekében. 20 éves vagyok,mielőtt összejöttünk volna értelemszerűen voltak párkapcsolataim,ahol volt szex is,úgy gondolom ez természetes. Sosem d.gtam senkivel csak úgy a nagyvilágba,szóval ribancnak nem mondanám magam. A pasim mégis zokon vette,hogy van múltam és folyamatosan éreztette velem,hogy mennyire zavarja és kevesebbre tart emiatt. Egyszer tök jól meg is fogalmazta,amit éreztetett: "Sosem gondoltam volna,hogy egy használt és megsárgult papír jut nekem és nem pedig egy tiszta hófehér." Ez nekem esett olyan sz.rul,hogy azt elmondani sem tudom... Mondta ezt úgy,hogy ő világéletében csajozós volt,legtöbb nőismerőséről,barátjáról kiderült,hogy volt hozzá köze. Meg is csalt egyszer,hazudott pár dologról,meg tette a szépet más lányoknak.

Ha valaki(pasi) bejelölt egy közösségi oldalon,ki voltam kérdezve,hogy ki az,volt-e közöm hozzá. Sokszor a fejemhez vágta,hogy minek voltam együtt olyan sok pasival(szám szerint 10),holott legtöbbször nem rajtam múlt,hogy vége lett egy kapcsolatomnak. Semmi más vágyam nincs és nem is volt,minthogy legyen végre egy normális barátom,akivel működik a kapcsolatunk,nem akarok én pasizni,meg gyűjteni a numerákat. Így alakult.

Most meg kiderültek,amiket elhallgattam: hogy volt,hogy megkeresett pl. 1-2 volt pasim,hogy találkozzunk(levakartam őket,mert tudom,hogy csak szexet akartak),plusz még pár pasi,akik gondolom fel akartak szedni. Ezeket azért hallgattam el,mert párszor volt,hogy elmondtam 1-1 ilyen dolgot,és akkor kiakadt mindig,mintha én tehetnék róla,hogy másoknak bejövök. Na meg azt se mondtam el,hogy mikor még össze sem jöttünk,találkozgattam egy másik sráccal is(de mihelyt összejöttünk,megszakítottam minden kapcsolatot a másikkal). Soha nem voltam más sráccal,nem is flörtöltem senkivel,egyedül az a bűnöm,hogy eszembejutott dacból,hogy ha ő megteheti,akkor én miért ne tehetném meg,hogy akkor flörtöljek. Ez is csak azért,mert jópárszor megalázott ilyenolyan dolgokkal(pl. együtt voltunk bulizni és majd keresztülesett rajtam,úgy bámulta az egyik csaj mellét).

Tudom,hogy elcsesztem és hogy mindent el kellett volna mondanom,de így is ki voltam készítve,ellenőrizgetett,kikérdezett. Talán csak magamat nyugtatom ezzel a "mi mást tehettem volna"-dologgal,de annyira untam a folyamatos kihallgatásokat,meg piszkálódásokat,hogy inkább egy hazugsággal kikerültem a "helyzeteket".

Úgyhogy most én egy hazug ribanc vagyok,kaptam két pofont és kidobott a p.csába. Tudom,hogy hibáztam,de nem vagyok hajlandó elismerni,hogy én vagyok a világ rossza.

Miért nem lehet elfogadni,hogy van múltja az embernek? Minek kell cseszegetni ezért a másikat? Hogy merjem én elmondani ezeket,ha olyanért is cseszeget a másik,amiknek már semmi jelentősége nincs az aktuális kapcsolatom szempontjából?