Akik nem szimpatizálnak a melegekkel, azok olvassák el ezt! Utána írtok véleményt?

Hát igen, nem hittem volna, hogy ez velem megtörténhet. Egy igazi, romlatlan és tiszta szerelem...

Rég volt, hogy felvettem nagy naivan egy társkereső oldalról. Életem legjobb dötése volt. Számítottam rá, hogy ebből nem lesz semmi, és csak nem lett, így gondolván, hogy jó barát lesz, tovább beszélgettem vele. Aztán felvette őt a legjobb barátom is msn-re. Először mérges voltam, kicsit féltékeny, hisz csak magamnak akartam, mert már akkor szerettem a titkokat, mondtam is neki, hogy ne, de csak felvette. Belenyugodtam.

Teltek múltak a hetek, találkoztunk egy rendezvényen. Mivel azt mondta, hogy nem evett még kókuszos zabfalatokat, jobb ajándék híján, vettem neki egyet. Ahogy megláttam, hogy jön, egy kicsit szíven döfött. Szerencsémre nem az a típus vagyok, aki megdermed hasonló helyzetben. Kerestünk egy kellemes kis helyet, ahol leülhetünk. Nem ültem le, mert nem akartam, hogy köszös legyen a nadrágom. Ott odaadtam neki az ajándékot. Egy idő után képtelen lettem volna ott maradni, de akkor jött az egyik barátom, és elmentem sétálni vele, kiszellőztetve a fejem. A legjobb barátom által megneszelt információkkal gondoltam, hogy nem, sajnos ez lehetetlen, nem szabad pazarolni ezeket az érzéseket. Végül hamar elváltunk egymástól. Nagy ritkán megpillantottam a hatalmas tömegben, de nem hallottak minket, ha kiabáltunk nekik. Másnap és harmadnnap is egyre csak beszéltünk, ekkor már belefolyt a hétköznapjaimba, így egyre több érzést váltott ki belőlem. A hétköznapjaim részévé vált.

A második találkozásunknál már nagyon elfolytottam az érzéseim. Imádtam nézni, ahogy csinálja azokat a kis apró csillagokat. Annyit zsákmányoltam, amennyit csak lehetett. A mozi közben többször arra lettem figyelmes, hogy az arcát nézem. Amikor a legjobb barátom csinált valamit, én ösztönösen arra fordultam hogy ránézhessek. Ekkor még nem tudtam, hogy mit is érzek valójában...

Gondoltam ideje fellendíteni a magánéletem, és visszaregisztráltam. Felvettem pár embert, de csak egy bizonyult egészen megfelelőnek. Találkozásunk előtt fel voltam dobva, hogy végre fellendíthetem a magánéletem,és ezt megemlítettem neki. Így visszagondolva hisztizett. Rendezett egy féltékenységi jelenetet, és én érzelemzárva teljesen másképp fogtam fel. Haragudtam rá, hogy miért nem tud örülni az én érzéseimnek. Aztán találkoztam vele, míg az, akivel mentem, szintén találkozott valakivel. Így különváltunk. Szép nap volt, rengeteg nevetéssel. A nap végén a barátom megkérdezte, hogy mi volt. Én azt válaszoltam, hogy nagyon jófej, kedves meg minden, de... Nem igazán fogott meg. Mert valaki már elfoglalta a helyét a szívemben. Még ekkor sem tudtam, hogy miféle baj lehet velem.

De később rájöttem, és egy darabig vártam, hogy milyen érzéseket vált ki belőlem. Fájt. Iszonyúan fájt, és a szerelem, amit iránta éreztem már-már fizikai fájdalom volt. Ezt nem szerettem. Nem szeretek szenvedni, így szerettem volna minél hamarabb megszabadulni ettől az érzéstől. Hadjáratba kezdtem magam ellen, gondolva, hogy nincs esélyem. Vérzett a lelkem, épp hogy nem sírtam a sok sértegetés közben. De gondoltam jobb ez így, hisz ő megszabadul egy olyantól, akivel mindig harcolt, én pedig nem szenvedek tovább. Csupa hívogató dolog...

Egy dologgal azonban nem számoltam. Mi van ha ő is így érez?

A lelkem egy része hitt benne, hogy talán, talán sikerülhet. De olyan kis része, hogy szinte már semmi sem volt. Így mindenféle ilyen gondolatot elhessegettem. Aztán a barátom megírta neki, hogy mi a helyzet, azt, hogy szeretem. Másnap jött az sms, hogy beszéljük meg, és a végére azt írta, hogy szeret. Én már akkor olyan depresszióba voltam, hogy semmit nem hittem el. Elferdítettem a dolgokat. Nem hittem el, hogy nekem is részem lehet ebben. Egy romlatlan, tiszta szerelemben...

De tévedtem.

Ez az én igaz történetem.

Amikor ezt olvastátok, akkor felötlött bennetek az, hogy ez két lányról szól? És még mindig nem hiszitek el, hogy mi is rendes állampolgárok vagyunk, akiknek joguk van a boldogsághoz? Vagy még mindig utáltok minket? D: