Mi a véleményetek? Mit tehetnék ebben a helyzetben? :S

Szép estét mindenkinek.

A probléma a következő: Barátnőmmel már másfél éve vagyunk együtt. Az első 8 hónap tökéletes volt,semmi problémánk nem volt. Aztán utána beértünk egy hullámvölgybe.. Nagyon sokat veszekedtünk,szakítás szélére kerültünk a legtöbb veszekedés végére,de mindig kibékültünk. Ez azóta is tart,csak már szakítottunk is párszor,de mindig összejöttünk újra,mert nem bírjuk egymás nélkül. Tényleg nem. Én úgy éreztem magam,mintha kitépték volna a lelkem,és csak egy üres héj lett volna a testem... Emiatt meg állandóan beteg voltam. Úgy 3 hete történt ez,azóta megint együtt vagyunk,de...Egy ideje már nagyon megváltozott. Már sosem ölel át csak úgy magától,sosem mond nekem kedves dolgokat,nem csókol meg,nem bújik hozzám,nem simogat,stb,ha kérek tőle valamit,akkor azt parancsolgatásnak fogja fel,és nem teszi meg,amire kérem... De tudom,hogy szeret,mert ha nem találkozunk,akkor hiányzok neki nagyon,illetve mikor meglát,én érek hozzá,ölelem meg,akkor látszik rajta,hogy nagyon boldog,és örül,és a fellegekben van. De nekem egyszerűen hiányzik a gondoskodása,a gyengédsége. Szükségem van arra,hogy ténylegesen kimutassa,hogy szeret,és ne csak szavakkal,hanem gyengédséggel,gondoskodással is. Tegnap ezt elmondtam neki,de csak annyit értem el vele,hogy besértődött,és annyit mondott,hogy jó,igyekszik. Rákérdeztem,hogy ezen mit lehet igyekezni,miért nem lehet megtenni? Azt mondta,hogy mert elfelejti... (Mondjuk,hogy lehet elfelejteni,hogy megöleljen,mikor szeret?...) Látva szenvedését azt mondtam neki,hogy hagyjuk inkább,felejtse el,hogy kértem ilyesmit. Erre azt mondta,hogy jó,akkor sértődjek be,Ő így is úgy is úgy fog ugrálni,ahogyan én kérem. Ez már sok volt,és azt mondtam,hogyha az is ugrálás neki,hogy azt kérem,hogy néha azért ő is öleljen át,ne csak én őt,akkor tényleg hagyjuk. Ezután abbamaradt a beszélgetés,és azóta nem beszéltünk...

Szóval.. a kérdésem az lenne,hogy mit tegyek most? Nekem tényleg szükségem van arra,hogy éreztesse a másik a szeretetét.. Mert különben szeretethiányom lesz,és aztán csodálkozik,ha rosszul érzem magam... Most is ez a helyzet.

Hagyjam el? Vagy törődjek ebbe bele? Én tényleg nagyon szeretem őt.. Nem tudom,meddig bírnám nélküle..

Mit tanácsoltok?