Hogy éljem túl hogy a párom elhagyott?

Én 2 év és 3 hónap után hagytam el a párom. Az öngyilkosság gondolata butaság. Fogadd el, hogy valamit nem tudtál megadni neki, legközelebb jobban figyelj a párkapcsolatodra. Gondolom nem ok nélkül szakított veled.

Le lehet pontozni, de a "menj el a barátnőiddel bulizni, keress magadnak egy hobbit ami leköt" dumák nem használnak ilyen helyzetben.

Beszélj a szüleiddel, barátnőiddel, vagy pszichológussal.

Csak a gyávák lesznek öngyilkosok! Te pedig nem vagy az. Képes vagy továbblépni, és megmutatni az exednek, hogy nélküle is van élet.

Nos, ez remek hír. Akkor meg ne marcangold magad, ha ő nem szeretett beléd, te miért reménykedsz? Sajnos ez a rideg valóság, hogy vége. Pár napig még sírni fogsz (ez tapasztalat), de majd elmúlik. Fel a fejjel.

Ja az 1. voltam. Sly

De igenis jó az, ha találsz magadnak valamit, valakit, ami, aki leköt. Tapasztalat. Ha nem ezen jár egész nap az agyad, könnyebb túllépned. Tudom, hogy még sokáig fájni fog, de ne add föl! 20 éves vagy, nagyon fiatal, és van még annyi srác! Ő lehet, hogy nem is érdemelt meg téged.

Legalább több időd jut másra. Régi barátokra, barátnőkre, rendezd át a szobád, kezdj nagytakarításba, kezdj új életet! Például ha egy kicsit változtatsz a külsődön, máris jobban érezheted magad. Ja, és nagyon fontos! Tedd el egy dobozba az összes olyan tárgyat, emléket, ami rá és a kapcsolatotokra emlékeztet, amit tőle kaptál, vagy neki ajándékoztál volna. A dobozt pedig tedd a szekrény mélyére. És ne nézegesd nap mint nap!

Szia.

Sajnos én is ugyanezt élem most át, majdnem két év után hagyott el a párom. Én a mai napig nem tudom az igazi indokot. Nem volt bátorsága elém állni, hát "titokban" pakolta össze a cuccait és egy kis cetlit hagyott maga után. Két hétig nem tértem magamhoz, próbáltam vele felvenni a kapcsolatot, hogy legalább üljünk le felnőtt emberek módjára megbeszélni a történteket. Hozzáteszem, csodálatos szerelem volt köztünk és az elköltözése előtti napokban is "lángoltunk". Egy csúnya veszekedés után úgy döntött, bármennyire szeret, nem akarja folytatni, mert porrá aláztuk egymást a veszekedés közben. Nem is találkoztunk azóta. Tudod, hogy én ezt hogy élem túl? Lekötöm az összes szabadidőm, folyamatosan járok a barátaimmal jobbra-balra. Nagyon lassan múlik, és nem tudom feldolgozni a mai napig, hogy mit tett és hogy miért. De minden nappal egyre jobb. Semmi más nem segít, csak az IDŐ, és az, hogy minél több új élményt szerez az ember, ami egy kicsit feledteti azokat a boldog, csodás napokat, amit együtt töltöttünk. Napról-napra jobb lesz, hidd el.

Üdv.: A.