Jól látom, hogy a párkapcsolatban élőknél a nők gyakran sokkal jobban rá vannak gerjedve a férfira, mint fordítva?

Amíg még külön vannak a felek, addig ugyebár a férfiak nyomulnak, a nők pedig váratják őket, kacérkodnak velük, míg végül; ha bejönnek nekik; végül megadják magukat és elkezdődik a párkapcsolat. Miután ez megtörtént, a következőt vettem észre: A férfiak mintha lehiggadnának. Megvan a biztos párkapcsolatuk, ami elfoglalja a helyét a többi kedvenc időtöltés melletz, lásd autók, labdarúgás, egyéb szabadidős hobby, pl. barkácsolás, horgászás, stb... Vagyis szépen beosztva mindegyikre szán egy adott időt.

Míg a nőknél a fordítottját látom: ők kezdetben nagyon tartózkodóak, ellenállóak, nagyon nehéz közel kerülni hozzájuk. Majd amikor végre sikerül őket meghódítani, átmennek az ellenkező végletbe. Nem csupán a szexhez jön meg a kedvük, hanem folyamatosan keresik a testi kontaktust. Így pl. sokkal gyakrabban láttam, hogy sétáló pároknál a lány markolászta a fiú hátsóját, mint fordítva, amikor leültek, a lány mászott rá a srácra folyamatosan, megállás nélkül bújt hozzá és így tovább.

Amikor nekem volt baránőm, nála is ezt vettem észre. Nagyon sokáig küzdeni kellett érte, de utána már ő volt az, aki pl. el se tudott úgy aludni, ha nem bújt hozzám, a keze pedig véletlenül mindig "odalent" landolt ilyenkor, még akkor is, amikor nem akartunk szeretkezni, csak szimplán jólesett neki.

Mi a magyarázata ennek?