Hülye gondoltaim vannak néha-néha, főleg féltékenységgel kapcsoltban, hogy küzdjem el?!

Már ha nem leseget félre, vagy nem túl gyáva ahhoz, hogy kilépjen, ha más jobban tetszik neki, mert akkor akár párhuzamosan is futtathatja a dolgot egy ideig.

Egyébként pedig nekem az segít, hogy beleélem magam az ő helyzetébe. Csak így lehet. Tudom, hogy volt élete azelőtt is, hogy összejöttünk, ezt nem dobhatja félre a kedvemért, hogy én biztonságban érezzem magam. Nem akarom folytogatni, mert ezzel magamat minősíteném vele, és undorodnék magamtól. Egyszerűen tudom, hogy boldog velem is, és boldog, amikor más kapcsolatait is ápolhatja, akár férfi, akár nő, hiszen mindenkinek kellenek ezek is.

Ha erős a kapcsolatotok (valójában is), akkor nincs mitől tartanod, hiszen, mint írták, téged választott. Ha nem erős, akkor talán nem is érdemli meg, hogy féltékenykedj.

Gondolj bele, az én párom egy másik országban él, és még én bátorítom, hogy szerezzen magának haverokat, mivel látom, hogy milyen magányos, én vagyok az egyetlen öröme, ha nem dolgozik, akkor folyton engem keres, velem akar beszélgetni. Nagyon nehéz volt elkezdeni arra bíztatni, hogy legyen meg egy kicsit nélkülem, ne gondoljon állandóan rám, és építse fel ugyanazokat a kapcsolatokat, amik itthon megvoltak-megvannak neki. Azaz, kevesebbet látom, hallom, és idegen emberek, köztük vonzó külföldi lányok közé küldtem. De közben meg tudom, hogy jót tettem vele, azt is megsínylené a kapcsolatunk, ha begubozódna, vagy ha én várnám el tőle, hogy csak nekem éljen, ha egyszer nem tlálkozhatunk személyesen is. Lehet, hogy megszívom, mert talál valakit (nagyon ijesztő, ha magam alatt vágom a fát), de akkor annyit is ért a dolog. Le se tudnám ellenőrizni, stb. Ha kitart mellettem, akkor megéri boldognak látni, szörnyű dolog idegen helyen ismerősök nélkül éldegélni, még azon az áron is, hogy én biztonságban tudjatom általa a kapcsolatunk. Nem tudnám ezt megtenni vele, mivel folyamatosan beleélem magam a helyzetébe.

Ahhoz, hogy ugyanezt megtedd, nem kell több országnak elválasztania titeket. A barátaitól néhány méterre is el lehet szigetelni egy embert. Ezzel te sem értesz egyet, ezért VISELD EL AZ ÉLETET! Egyszer hopp, máskor kopp. Sajnos ez így van :( Nekejkm is iszonyat nehéz néha, mivel nagyon szeretem. Ő pedig viszont szeret, ami még nehezebbé tenné, ha ott összejönne valaki mással (egy felszínes, értéktelen embernl belátnám, hogy még örülhetek, ha lepasszol valaki másért, de ha szerelmes volt belém, akkor az nagyon nehéz).

Így kell hozzáállni, különben folyamatosan mérgezed magad. Ha magadat károsítod, sérül veled együtt a kapcsolatod is. El kell fogadni, hogy elhagyhatnak, ahogy a párodnak is, hogy őt is elhagyhatják. Az ilyeneket fel kell dolgozni. Addig pedig vidámnak lenni, amíg nem történt meg a "tragédia".