Én szakítottam, de mégis fáj! Ki volt már hasonló helyzetben?

Velem volt. Igazabol 2 alkalommal is.

Az elsö, eletem elsö igazi szerelme/kapcsolata volt, amely 4 evig tartott. Egymast kisertük vegig a tinikortol a fiatal felnöttsegig. A vegen voltak nem tulsagosan komoly, de nem is elhanyagolhato problemaink. Mivel akkor ket különbözö varosban tanultunk tovabb, vegül vege lett, mert ezeket a problemakat igy nem tudtuk orvosolni. Kb. fel evet szenvedett mindegyikönk, mint az allat, voltak vigasztalo kapcsolataink olyan szerencsetlenekkel, akiket akaratlanul kihasznaltunk lelkileg es vegül annyira hianyoztunk egymasnak, hogy ujra összejöttünk. Mindent megtettünk, hogy most müködjön es egy ideig gyönyörü is volt minden (Igaz, banta a tovabbtanulas). De aztan ujra elöjöttek a problemak es eszrevettük, hogy egyszerüen nem adhatunk egymasnak mar többet. Igy vegleg szakitottunk, de a mai napig igazi baratok vagyunk (semmilyen egyebb erzelmek) es többe-kevesbbe rendszeresen talalkozunk.

A masodik lany egy regi, altalanos iskolas osztalytarsam volt, akivel veletlenül összefutottunk es aztan egymasba szerettünk. Imadtam. El is jegyeztem. Együtt költöztünk ki külföldre, szerettük egymast es mindenki szamara egyertelmü volt, hogy csaladot alapitunk es boldogok leszünk, mig meg nem... Aztan jöttek a szürke hetköznapok, a kapcsolat ellaposodasa. Ugy ereztem, en mar nem kapok eleget, nem var ugy haza, nincs felöle az a romantikus szenvedely, amit annyira szerettem benne es nem all mellettem. En is egyre jobban kezdtem hibaira fokuszalni. Vegül veszekedesek, bekülesek, ultimatumok. Aztan vegül mondtam, hogy nem szeretnem folytatni. Mindkettönkben egy vilag omlott össze. Sem ö, de en sem igazan akartam, hogy vege legyen. A következö 2 hetben talalkozgattunk, neha le is feküdtünk utana egymassal. Kb 2 honapja szakitottunk. De aztan annyira varatlanul es hirtelen belecsöppent egy lany az eletembe, aki mindent megtestesit, ami szamomra ertekes es fontos egy nöben. Masfel honapja vagyunk együtt, ezert es föleg az elözmenyek miatt nem lehet josolni, de biztos, hogy nem hezagpotlorol van szo. Erzelmileg teljesen oda vagyok erte es visszafele is igy tünik. Ugy erzem, benne megtalaltam mindazt, ami boldogga tehet. Nagyon szeretnem, hogy vele maradjak mindig. Viszont a volt jegyesemnek akkor is van meg helye a szivemben. Nem szeretnek vele ujra összejönni, eleve nem hinnem, hogy müködne, de annak ellenere, hogy en szerelmes vagyok egy masik lanyba, nagyon bantana, ha ö erezne valamit mas irant. Teljesen idegen tölem ez a fajta igazsagtalan es önzö gondolkodas, hiszen, szeretnem es megerdemli, hogy boldog legyen. Valahol vegtelenül sajnalom, hogy ilyen könnyen szettört az amugy annyira erös es igeretes kapcsolatunk. Megszakad a szivem, ha arra gondolok, mennyire szomoru es milyen nehezsegekkel kell küzdenie, hogy mar nincsen velem. Ugyanakkor fatalista modon elhiszem, hogy ahhoz, hogy az uj szerelmemmel talalkozzak, igy kellett, hogy törtenjen...

Nem tudom, hogy segitett e a valaszom es a törtenetem. Hajnal van es összefüggestelenek a gondolataim...

A tapasztalatom az, hogy egy szakitas egy olyan erös töres, amit lehetetlen ujra ragasztani, hogy nem maradjanak vegig csunya, össze nem passzolo illesztesek. De valaminek a vege egy uj kezdet lehetösege...

Tudom hogy nagyon régi a kérdés, de kérdező, mennyi idő alatt heverted ki?

Mert ugyanebben a helyzetben vagyok, csak nekem egy éves kapcsolatom volt, és nem próbáltuk újra.Hiába szeretett a srác, és hiába akartam ugyanúgy szeretni őt, nem láttam értelmét hogy újrakezdjük.

De rengeteget sírtam, mert a legjobb barátomat is elveszítettem nem csak a fiúmat. Viszont nem látom értelmét hogy újra összejöjjünk.

Mennyi idő amíg egy ilyet kihever az ember?