Nagyon ciki, nem mondom ezt el senkinek, elolvastok?

Munkahelyemen már az első napokban beszélgetésbe elegyedtünk egy sráccal(külsőre pont az esetem),de távolságtartó voltam,és ő sem erősködött.Heti 1-2 alkalommal kerültünk"össze"(közös munka),így elég jól összebarátkoztunk.kérdezősködött,(pl:h van e barátom),sok közös témánk volt.

többször megdicsért,milyen csinos vagyok,tetszik neki a hajam stb,de én csak pirultam és nem szóltam semmit.Gyakran összemosolyodtunk,"véletlenül" hozzám ért,hozott nekem csokit.ez mind jól esett.teltek a hónapok és rájöttem,h én beleszerettem.Miután már álmaimban is megjelent,elkezdett hiányozni is.

Barátnőim(akik nem ismerik a srácot,csak meséltem róla nemrég)szóval,nyaggattak,hívjam el vhova,biztos nem mond nemet,egyértelműek a jelek,bejövök neki.

tegnap meg is kérdeztem,mit csinál munka után,-dolga van-

Azt gondoltam,ennél jobban nem éghetek,megkérdeztem holnap mit csinál(azaz ma)-holnaptól másfél hét szabira megy-

(ennél tényleg nincs lejjebb)

És..később hallom,hogy vki,gratulál neki a szombati lagzihoz,kérdezte,hova mennek nászútra..

Jól hallottam....köpni nyelni nem tudtam,nehéz volt megállni,h ne sírjak.utána már nem tudtam ránézni se.

elsüllyedek szégyenemben.ennyire hülye voltam...

ilyen "kedves" természetű?nem tűnt fel,h mással is ilyen figyelmes lett volna..

nem tudom. haragszok is meg nem is.végülis konkrétan nem udvarolt,semmi nem volt.de nem is mondta h van menyasszonya...

Azon gondolkodom,felmondok.vagy majd elmúlik..eltűnnék a világ szeme elől.

kicsit hosszúra sikeredett,bocsi

L 24