A párom volt barátnője még mindig járkál a párom mamájához és anyukájához. Van okom ez miatt féltékenykedni?

Igyekszem nem foglalkozni vele, de ez a csaj egy másik pasiért dobta a páromat, viszont ezzel a másik pasival december óta nincs együtt és azóta 80%-al többet jár. Már mamához sem heti 1x, hanem mindennap, párom anyukájához sem 2 hetente 1x, hanem hetente 1-2 alkalommal. Az idegesít, hogy mikor elváltak, akkor aztmondta a páromnak, hogy hagyj próbálja ki,hogy milyen mással, aztán majd összefutnak megint...Mert a csajnak a párom volt az első. Ááá...Idegel, de próbálok túllenni rajta.

Még 1 dolog. Nem is nézte jó szemmel az előző pasija sem, csak ez a csaj titokban járkált. Tehát ha lesz neki másik, majd akkor is ezt csinálja. Tehát megoldja... A volt hapsija nem is tudta, hogy járkált,mert még az elején megtiltotta neki, így ahelyett,hogy betartsa, inkább járt titokban.

Köszönöm szépen:) Viszont az már tényleg zavarhat, hogy a párom édesanyjának a szobájában még mindig kint van a párom és a volt barátnője közös képe... és ez a csaj, feljárkál az "anyósom" szobájába is. Rossz érzés,hogy miket gondolhat. Hogy a párom édesanyja lehet hogy várja hogy kibéküljenek???

Az az érdekes, hogy velem nagyon rendes az édesanyja meg az élettársa is,meg a párom öccse is (sőt az öccse az, aki mindig önti belém a lelket ilyen téren. A párom apukája és az élettársa viszont egyáltalán nem tartja a kapcsolatot a volt nőjével, ők rendesek velem nagyon. A kép azért érdekes, mert mi nem egy házban lakunk velük és a párom aztmondja, hogy nem tud vele mit csinálni, nem szólhat bele,hogy mit tesz ki az anyja a polcára. De szerintem meg igenis beleszólhat, vagyis megjegyezheti,hogy "anyu esetleg levehetnéd a képet,mert már nem a volt barátnőmmel vagyok együtt." Velem tervezi a jövőt, az én kezemet kérte meg (még furcsa azt a szót használni,hogy menyasszonya vagyok). Múltkor lefényképezett az anyja minket digitális fényképezővel és rá 1 hétre átmentem,hogy lementsem a képet magamnak is és amikor néztem, benne volt a párom volt nője is, tehát az anyja őt is fényképezgeti... A hétvégén elbeszélgetek a barátommal, hogy ez engem bánt, remélem elérek vele valamit.

Hát igen. És szerintem is beleszólhat. És bár lehet gyerekes a viselkedésem, de nagyon nem bírom lenyelni a békát, tehát én nem megyek az anyukájához egy jó darabig. Fáj, nagyon fáj, ha felmegyek a szobájába és látom a képet... Mellesleg az anyja csak a szemembe jópofizik. Nem akarok b.u.n.k.ó. lenni, de ő magán kívül senkit sem szeret. Éppen ezért mondja mindig a párom, ha megjegyzek neki valamit, mint pl a képet, hogy "tudod anyám milyen..." Nem tudom,hogy meddig bírom még ezt elviselni. Teperek,hogy befogadjanak (úgy is viselkednek,mint akik elfogadtak, de közben vannak árulkodó dolgok) és nem sikerül. A mamájánál ha ott vagyok,mindig felajánlom (mert ugye idős és fájnak a lábai) hogy elviszem én a postára befizetni a csekkeket, feladom a levelet, elmegyek én a boltba...Válasz: már van aki befizesse, már van aki feladja, már van aki elmegy a boltba, de köszönöm". Szétcsúszok,mert már nem tudok többet nyújtani. Mindig ha ottvagyok, segítek neki főzni, elmosogatok, a csirkék alól behozom a tojást (közben félek a kakasoktól:D) leszedem a szólót, megszedem a cseresznyefákat, segítek a kertet rendben tartani... Mit tegyek még? A volt nőjét hívja egyből ha segíteni kellene valamiben. Én meg csak akkor vagyok jó, ha éppen ottvagyok, ha dolog van. Rossz...rossz... és egyre nehezebben viselem és félek,hogy erre megy majd rá a kapcsolatunk és csakis miattam... Mert ezen nekem kell túltennem magam. Felkavaró volt, hogy a múlthéten megtaláltam a közös képeiket itt, ahol lakunk. Megemlítettem a páromnak, aztmondta, hogy mikor szétmentek, akkor ő mondta a volt nőjének,hogy vigye el őket és nem érti hogy kerültek ide. Mondtam,hogy úgy,hogy nem vitte el őket. De a párom annyit mondott, hogy dobjam ki őket a p..ába. Nem tehet róla tudom, hogy ittmaradtak emlékek, nem olyaqn egyszerű feledni őket, a páromra egyáltalán nem haragszom, csakis magamra, amiért ennyire felkavarnak ezek.