Ki lehet birni 4 évet távkapcsolatban? :S

hétvégente miért lenne fáradt?=)

pénteken hazamegy, szombat délutánig veled van.:P

hát ja nem a legjobb, de ha igazán szereted..

Ha szeretnéd a párod nem gondolkodnál a szakításon. Ha megengeded elmesélem az én történetemet....

16 évesen ismerkedtem meg a párommal, Ő 17 volt akkor. Roppant féltékeny volt, még a fűszálra is:D Azt mondta, ha valaha elkerülök tőle azonnal szakítani fog, mert nem fogja végig nézni, ahogy elveszít engem...vagy tönkreteszem magam, vagy valami bajom lesz és Ő nem vigyázhat rám...Persze akkor még volt két év addig ameddig eljött a nagy alkalom a távkapcsolatra. Két év alatt annyira összeszoktunk, megszerettük egymást, hogy amikor eljött az egyetem és kiderült, hogy más-más városba kell menjünk (egyik szak nem volt a másik városban)...Mikor eljött az idő az utolsó egy hónap együtt, láttál volna felfordulást. A párom nagyon mellé állt a dolognak kettőnk közül ez úttal én voltam az aki kevésbé ragaszkodott, nagyon elkeseredtem...de a párom tartotta bennem a lelket. Megfogadtuk, hogy ha kibírjuk a 3 év távkapcsolatot akkor összeköltözés, eljegyzés, esküvő gyerekek...megvan az egész forgató könyv...:D

Nem mondom, hogy a távkapcsolatnak egyetlen órája is felhőtlen és könnyű, de azzá tehetitek. Ha nem féltékenykedtek, hisztiztek, cirkuszoltok ok nélkül és bíztok egymásban.

Az írásodból azt látom, hogy nagyon fiatalok vagytok tizenéves körülre saccollak. Ha most kerültök gimibe (bár ahhoz sok a 3,5 év...) akkor biza a környezetváltozás beteheti az ajtót. De ez az egész rajtatok függ. Mi másfél éve élünk távkapcsolatban és csak szorosabb lett a viszonyunk minden eltelt nappal. Jövőben össze költözünk, ha végre letelik az a másfél év.

nekünk működik. Szerintem ha szeretitek egymást egy próbát megér. nem vesztetek semmit. De ha kínlódás az egész akkor kell hagyni az egészet a fenébe....és érdemes új esélyt adni egy másik szerelemnek.

Ezt majd meglátjátok...

21-L

Akkor most én is írok tapasztalatot (saját is és ismerősöké is):

Elkerültök messze, kinyílik a világ, megismerkedtek rengeteg új emberrel, jönnek az új csábítók. Egy ideig ellenáll az ember, de amikor már egy éve úgy szórakozik, hogy nincs ott a párja mellette, amikor szórakozik, vagy amikor vmi fontos történik vele, nem közösek a barátok, az addigi közös élet bizony kétfelé válik a hét 5 napjára, hiába az esti telefon... de cserébe ott van más, aki teper, stb. Hmmm. Sok (?) kapcsolat nem éli túl. És ez a jobbik. Mert a rosszabbik, hogy jellemzően a pasik hét közben agyba-főbe csalják a messze lévő barátnőt, telefonban és hétvégén meg puszi-puszi, mintha mi sem történt volna. Volt olyan ismerősöm, aki 7 évig élt így kapcsolatban! Ő úgy fogta fel, hogy legalább kiéli magát és a barátnőjét sem bántja meg.

Meg kell hogy mondjam, nem láttam még működő távkapcsolatot. vigasztaljon, hogy ha "emiatt" tönkre megy a kapcsolat, előbb-utóbb amúgy is tönkre ment volna. Inkább most, mint lakáshitel és két gyerek után.

Jaj, te szegény! Nekem 18 éve nem volt párkapcsolatom senkivel, ami szerintem rosszabb, mint távkapcsolatban élni valakivel 4 évig.

Úgyhogy igen, ki lehet bírni.