Kiabáltam és szakítottam vele. Lehet, hogy nem kellett volna?

5 hónapja vagyok együtt a barátommal, hogy ne távkapcsolat legyen, közös albérletben lakunk. Eddig majdnem minden tökéletesen működött, de néhány hete új munkám lett, és nagyon sokat dolgozom, heti 5 napot 12órázom, hogy mindkettőnket eltartsam. Kb 3 hete nagyon furcsán viselkedik, mindenért leszúr, sokat veszekszünk, nem ölelget úgy, mint előtte, nem mondja, hogy szeret, és alig van nemi életünk. Minden hónapban elmegy az anyukájához 3 napra, most is elment, de közben kiderült, hogy a héten a szemembe hazudott. Nem nagy dolog, de ez már nem az első ilyen. Felhívtam tegnap és kérdőre vontam, de nem méltatott válaszra, azóta nem keres (amúgy sem szokott jelentkezni, ha az anyjánál van). Nemrég felhívtam megint, és annyira felidegesített a flegma hozzáállása, hogy kiabálni kezdtem vele, és kijelentettem, hogy vége, én elköltözöm, mert nem szeretnék tovább azon idegeskedni, hogy mikor mivel vágja át a fejem. Erre ő a legnagyobb hidegvérrel közölte, hogy mehetek, ahova akarok, őt nem érdekli.

Holnap dolgozom, de mire hazaérek, ő már itthon lesz. Mit tegyek? Hallgassam meg a magyarázatát, és bocsássak meg neki (vagy még én kérjek elnézést?!), vagy toljam szét a két összetolt heverőt, amin alszunk, és amint lehet lépjek le?