Vajon tényleg ennyire szeret?

Pár nap múlva indulok egy sulis sítáborba és kb. egy hétig nem leszek itthon.Ahogy tegnap az ágyon feküdtem a barátommal,mondta,hogy fél tőle,hogy ez a kapcsolatunknak nem tesz majd jót.Nem pont így,de hasonló szavakkal mondta.Én meg nagyon meglepődtem ezen,mert nem tudtam mire vélni.Aztán mikor látta,hogy rosszul esett,elkezdett magyarázkodni,hogy nem úgy értette.Mert én kérdeztem,hogy mégis miért volna rossz?Fél,hogy megcsalom?/Mellesleg nagyon hűséges típus vagyok./Erre az volt a válasza,hogy nem,nem attól fél,hanem attól,hogy nem fog nekem eléggé hiányozni.Mondtam neki,hogy ez hülyeség,hisz ő mindig hiányzik,mert nagyon szeretem és szeretek vele lenni.

Az volt a válasza,hogy igazából azért nem akarja,mert nem fogja bírni nélkülem,mert annyira szeret és félt,hogy egyszerűen "nem tud nélkülem élni" és annyira örül,hogy ilyen jó a kapcsolatunk és nagyon boldog velem,csak fél,hogy én nem szeretem úgy őt,mint ő engem.

Pedig ez hülyeség.Nagyon szeretem.Sőt,azt hiszem,szerelmes is vagyok belé...Csak engem már annyiszor átvágtak a pasik,hogy nem merem annyira kimutatni,ha odáig vagyok egy fiúért.

Szerintetek most mit kéne csinálnom?Vagy nektek mi jött le ebből az egészből?