Mit gondoltok erről a helyzetről? Csak hétvégén tudnánk normálisan találkozni, barátom bulizna, amit én már nem élvezek.

Egyéves kapcsolatom van, a barátom 21 éves, egyetemista, és nagyon bulizós-kocsmázós típus. (Rocker, de sztem ez lényegileg mindegy, annyiban számít, hogy nagyon "éli a roc n' rollt" :D) Ez korábban nem volt baj, én is bulizós voltam - csak hogy betegség miatt tartósan diétáznom kell, amivel alkoholt nem ihatok. (Muszáj betartanom, még így is van, hogy rosszul vagyok...) Korábban se ittam magam részegre, nem úgy kell elképzelni, de az egy estéhez a 3, max. 4 ital egy éjszaka alatt ("hangulatig" és nem tovább), igenis hozzátartozott, és most, hogy nem lehet, inkább el se megyek.Ennek más oka is van, a régi társaságom szétesett, amikor utoljára lent voltam, azok az alkalmak nem sikerültek jól, unatkoztam - nincs ahhoz motivációm, hogy egy pohár vízzel nézzek magam elé. Inkább a barátommal lennék.

Hétköznap nem nagyon tudunk találkozni, max. 1-2 órára átjön hozzám, de akkor ugye pl. nagy szexet se lehet csapni,még egy filmet se lehet nagyon megnézni a vékony falak miatt, ha már csak mi vagyunk ébren.

Hétvégén náluk sokszor üres a lakás, de itt a gond, hogy ő meg akkor nagyon menne bulizni. Meg is értem, anno én is be voltam sózva - szóval együtt érzek vele, de a másik felemnek meg rosszul esik, hogy nem marad inkább velem.

Azt beszéltük meg, és ehhez tartottuk magunkat, hogy akkor megy el, ha rosszul leszek (sajnos ennek van esélye) de így meg olyan, mintha ennek "örülne". És mindig elárulja magát, hogy hiába próbál/szeretne a kedvemre tenni, és azt mondja, hogy "együtt töltjük a hétvégét", a végén csak kibújik a szög a zsákból, hogy ő nem szeretne hétvégén otthon lenni.