Miért nem bírok kapcsolatban élni?

21 éves lány vagyok. Egyedüli gyerekként nőttem fel, meg kellett tanulnom önállónak lenni és talán ebből fakad a nagyon nagy szabadságvágyam is. Eddig sosem volt olyan kapcsolatom, amiben igazán szerelmes lettem volna. Most lassan két hónapja vagyok együtt a jelenlegi barátommal, akibe igazán és őszintén szerelmes vagyok. Azonban most érzem azt, hogy az első hónap izgalma után már unalmasak lettek a hétköznapok, én is unalmas vagyok neki. Nagyon jól megértjük egymást, a legjobb barátom is egyben. Mégis bennem van ez az érzés, meg hogy túl sok stresszel jár egy párkapcsolat. Nem az alkalmazkodásról van szó. A családomban sajnos előfordult egy nem kívánt terhesség, ami azóta is tabutéma nálunk, annyira szégyen volt. Ettől is nagyon félek így a fogamzasgátlás is egy állandó stressz nekem.

Nem tudom mi a bajom, mert tényleg nagyon szeretem. De egyszerűen úgy érzem, már semmi izgalmas nincs a kapcsolatunkban és hamarosan rá fogunk unni egymásra, nem lesz közös témánk, nem lesz mit csinálni. Mert most is mindig ugyan azt csináljuk szinte. Mostanában az jár állandóan az agyamban, hogy abba kéne hagynunk. De ugyanakkor meg nem, mert szeretem.

Hogy oldjam ezt meg magamban? Normális hogy ilyeneket gondolok?