Lányok, ti hogy reagálnátok le a következő párkapcsolati helyzetet? Nem tizenévesekre gondolok, hanem harminc-negyven fölöttiekre.

Szerintem felesleges az idodet ra pocsekolni, kepzeld osszehazasodtok majd, es szulsz neki gyereket. Te otthon, o meg ki tudja hol lesz. A, felejtsd inkabb el, de minel elobb!! Fontos hogy legyenek barataid, azert, hogy tudjal kulonbseget tenni ffi es ffi kozott, mert hidd el van!

A megszokasbol van veled a baratod.

Szerintem nem lesz ennek jo vege, kerdezd meg magadtol, szuksegem van nekem erre a kapcsolatra? Ha igen a valaszod, maradj vele (boldogtalanul). Ha nem a valaszod, akkor pedig lepj!

Én is pontosan ugyan így jártam a barátommal. Rengetegszer tettem fel a kérdést, hogy vajon miért csinálja ez velem. Mindig volt mentsége: vizsgára készül, fáradt. Az utolsó pillanatban mondta le a randit vagy sietnie kellett, mert időre ment az egyik haverjához(persze amikor velem volt randija, akkor mindig egy fél órát késett).

Végül totálisan betelt nálam a pohár. Hónapokig emésztettem magam, míg elszántam magam a döntésre. Szakítottunk és után olyan volt, mintha felszabadultam volna egy hatalmas teher alól. Persze még akkor is szerettem őt és sokáig nagyon fájt a hiánya, végül sikerült túltennem magam a dolgon.

Körülbelül másfél évre rá újra találkoztunk és újra egymásba szerettünk. Teljesen megváltozott. Féltem újra összejönni vele, de aztán pár hónap múlva elmúltak a kétségeim és azóta több mint 2 éve együtt vagyunk. Ha van ideje, akkor azt mindig velem tölti. Persze a haverokkal is szokott lenni, de már egyáltalán nem érzem azt, hogy elhanyagolna. Új alapokra helyeztük a kapcsolatunkat, ami most sokkal jobban működik, mint régen.

Én azt tanácsolom neked, hogy ha tényleg betelt nálad a pohár akkor lépj. Feleslegesen nem kell egy kapcsolatban örlődni. Tudom, hogy ez nem egyszerű döntés és mögöttetek áll 8 év. Nem tudom milyen ember a barátod, de lehet ő is képes lesz, majd változni, ha végre eljut az agyáig, hogy milyen értékes nő vagy. Néha nem tudja az ember értékelni azt amije van, míg el nem veszti.

Tehát ne félj lépni! Szerintem, ha még szeret megtesz mindent annak az érdekében, hogy visszajöjjön hozzád. Ha meg már nem, az sem lesz tragédia, mivel találhatsz olyan embert, aki megérdemel téged.

Felejtős. Nekem is volt egy barátom, 4 hónap alatt kb 6szor találkoztunk, mert a foci, haverok, bulik, csocsó, karaoke, sörözés, meccsnézés, család, iskola, boldog, boldogtalan fontosabb volt. Én meg voltam a szabadidős, unaloműző tevékenység másfél hetente egy-egy délutánra. Akkor persze OK volt minden, mert kaját csinált, akkor lehet, hogy első voltam, de a 4 hónap többi napján még dobogóra sem kerültem fel. El voltam felejtve. 1 sms-t nem írt, hogy élek-e...

Gondolom tudod mi lett a vége. Tudom milyen érzés, nekem úgy mondott le randit, hogy ki voltam sminkelve, szépen felöltözve, haj beszárítva stb.

Komolytalan. És nem Te vagy a hülye Te lány.. Te tudsz szeretni és tisztelni egy embert annyira hogy sütsz, főzöl, érte mész ÉS vársz rá 2,5 órát. Ő a hülye, hogy nem tud értékelni egy ilyen nőt.

Szia!

Egyet értek azzal, hogy nem szeret, már elnézést, csak "így kényelmes neki".

De megütötte a fülem a kommented: "hisztis p*csa!"

2000 óta vagyok együtt a férjemmel (4 év után házasodtunk össze). Igaz, nem volt eddig (és ne is legyen) nagy vitánk, de ha nekem valamire azt mondaná, hogy hisztis p*csa vagyok, akkor elgondolkodnék:

- mond-e ilyet az ember annak, akit (elvile) szeret

- tisztel-e egyáltalán

Szerintem, magadtól is tudod a választ...

Ui.: nekem még a járásunk elején egyértelmű volt, hogy kell olyan, hogy ő is, és én is legyek a saját haveri körömmel (azaz ő a haverjaival, én a barátnőimmel). De ettől, és a meló mennyiségétől függetlenül azért hetente legalább 3-4szer találkoztunk. Hisz egy párkapcsolat erről szól, agy nem. És jelzem, rá nem lehet azt mondani, hogy papucs