Becsülitek azokat az embereket akik az első szerelmükkel élik le az egész életüket?

Igen, becsülöm!

ÉS ma már sajnos ritka mint a fehér holló...

Miért is kellene lenézni őket?

Mert nem követik a mai ágyról ágyra stílust?

Miért lennének megalkuvók? Mert egyet szeretni már nem sikk?

Én is azt gondoltam majd az első nagy szerelmemmel élem le az életem, nekem nem megalkuvás lett volna, sőt, most is azt mondanám ma is bármikor összejönnék vele, és élnék vele, holott a szex mással jobb volt.

És ez nem megalkuvás, csak 10 év szüntelen szerelme és szeretete!

´Az első szerelem soha nem múlik el, de mindig véget ér.´

az én első szerelmem megalázott, többször megfenyegetett, zsarolt, sőt még erőszakolt is.

hadd mondjam hát nyugodt szívvel, hogy bizony elmúlt... így a legfinomabb szóval élve.

megalkuvók, mert legtöbbjüknek fogalma sincs, hogy mit hagy ki, hogy milyen lehetne. ettől még lehet, hogy pont az az ember van kitalálva nekik, de igen kicsi az esélye... ergo max szerencsések, de általában valaki(k) nem őszinte. nincs ezen becsülnivaló, legfeljebb elcsodálkozhatunk rajta - ha jó, akkor azért, mert ilyen szerencsések, ha nem, akkor azért, mert ilyen mazochisták.

Ami idézetet a 31.51-es hozzászóló írt, az nagyon nem igaz. Biztos van olyan, aki így érzi, de nem mindenki. Nálam pl. nagyon is elmúlt az első szerelem. Ha mellette lennék, valószínűleg már teljesen idegi és fizikai roncs lennék, meg ő sem érezné jól magát.

Tegyük tönkre egymás életét, csak mert valamikor szerettük egymást? Kínozzuk egymást a végtelenségig?

Ez olyan megbecsülendő?

Furcsa fogalmaik vannak egyeseknek a megbecsülendő dolgokról.