Mit gondoltok erről? Mit tegyek? Az életkedvem is elszállt már.

Van egy barátom.Fél éve vagyunk együtt.Szeretjük egymást,legalább is én Őt nagyon.De néha már úgy érzem,csak én töröm magam a kapcsolatunkért.Ha valamin netán "megsértődök" vagy rosszul esik nekem,abba könnyen beletörődik,meg egyik elköszönésnél mondta ugye,hogy:"szeretlek,szia" és én meg nem válaszoltam vissza egyből,nem vágtam rá,hogy én is téged vagy valami,azt mondta,hogy:"te nem?akkor jó.."De aztán végül is megölelt..De mintha már nem szeretne,vagy nem úgy,ahogy az elején.Pénteken meg lett beszélve,hogy szombaton eljön hozzám fél 6-tól 7-ig és utána megy a barátaihoz,de előtte velem szeretne lenni.Vártam is nagyon,készültem szinte egész nap(hét közben szinte sosem tudunk találkozni).Az 16:40-es busszal kellett volna jönnie,úgy beszéltük meg.Egészkor jön a telefon,hogy még mindig ott áll a megállóban és nem jön a busz..szóval azt mondta,hogy 20 perce késik a busz(sosem szokott,főleg így,hogy még havas/jeges sem volt az út)és,hogy akkor most később fog ugye ide érni és már pedig őt a haverjai várják és így csak fél óra,óra lenne amit együtt tudunk lenni..Hallottam a hangján,hogy nem akar jönni,meg inkább menne el szórakozni.Nem jött el.(Én annyira szeretem Őt,hogy fordított helyzetben,akár egy fél órára is eljöttem volna,csak hogy láthassam)Azóta sem keresett.Ilyen helyzetekben mindig én megyek utána..mintha le is sz*rná,hogy mi van velem..De azt elvárja,hogy mikor itt van legyen szex,meg orál meg satöbbi..