Mi lehet az igazság? Ezen nagyon kibuktam.

"Tipikus pasi duma, vagy nem?"

Hát eléggé nem, mert engem egyik exem _ugyanígy_ koptatott le (msn is stimmel). De mivel ezt én sem éreztem igazán oknak, és még most se, én azt ajánlom neked, hogy törjél rá - ahogy én is rögtön vonatra ültem - üljetek le beszélni, kérdezd meg tőle, hogy mi hiányzik neki, ami eddig megvolt, mi a hirtelen váltás oka. Addig ne hagyd magad kikosarazni amíg nem képes megfogalmazni az okot!

Hát, szerintem a valós ok a háttérben már nem fog egyezni! :)

5 óra faggatás után ott kötöttünk ki, hogy egyrészt visszamegy lakni a szüleivel - nagyon messze, addig kollégiumban lakott közelebb -, másrészt az volt az indok, hogy jobban ismerem, jobban tudom mi jár a fejében, mint a legjobb barátnője akivel együtt nőttek fel, és ez őt nagyon megfélemlíti, úgy érzi megfullad mellettem, mert nem tud semmit magának megtartani.

És így lett vége.

Én is nagyon belezúgtam a barátomba és minden öröm volt vele, aztán anyukámék elkezdte áskálódni ellen... rosszembernek állították be. Nagyon kiborultam. Rákérdeztem tőle a vádpontokban, hogy mi igaz és mi nem. Megbeszéltük. Kiderült, hogy ártatlan, ill félreértették a szüleim. De egy ideig Én is úgy éreztem, hogy elillant a kapcsolatunk varázsa, meg lett mérgezve. A barátom ki tartott meg mellettem és persze, szeretett továbbra is és visszatért a régi ragaszkodás, bár már nem ugyanúgy. Én mégis tudom úgy szeretni megint, ahogy kell.

Én se tudtam a magyarázatát a lankadásnak, már arra is gondoltam, hogy megkaptam és kész, ennyi volt, azért kellett mert elérhetetlen volt... de szerencsére éreztem is, hogy nem tudom csak úgy elhagyni (pedig közel álltunk hozzá)

Szóval a szülői beleszólásnak tényleg nagy ereje van, főleg, ha eddig bízott a szüleiben.