Minden hülyeséggel felhagyok, kivéve a női büszkeséggel, tartással. Helyes, hogy így gondolom?

7 hónapja vagyok együtt a barátommal,nagyon-nagyon szeretjük egymást,és elsők vagyunk egymásnak.Úgy még nem voltunk egymással,mert én azért szeretek várni,hogy biztos legyek mindenben,egy szóval nem siettetek semmi,Ő pedig vár rám:) De most érzem úgy,hogy teljesen beleadok mindent a kapcsolatunkba,eddig kissé távolságtartó voltam,de el akarom ezt felejteni.És fura ez,mert eddig is bíztam benne,de volt,hogy csalódtam emberekben,ezért féltem,hogy könnyen megbánt Ő is,de tudom nem tenné.Szeret.Helyes felfogás ez? Nem érdekel innentől a lelki világom,ha meg kell sérülnie,úgyis megfog! Mit gondoltok? (én18,Ő19)