Van értelme, hogy vele legyek?

Van egy barátom akivel 16 éves korom óta együtt vagyunk.Anyukámék először nem engedték, hogy vele legyek mert egy tahonak tartották de, ez csak kifogás volt neki mert, baromi rendes pasi. Évekig csak titokban találkoztunk volt, hogy hazudtam itthon, hogy barátnőmnél alszok közbe meg vele voltam vagy szalagavató után meg bulik helyett persze itthon kiborult a billi és egy ideig sehova nem engedtek maradt a telefon meg az msn idővel még a géptől is eltiltottak. Anyukámmal probáltam megbeszélni a dolgokat de, nem hallgatott rám persze a srác normálisan tanult suli után elment melozni a mai napigh ugyanazon a munkahelyen dolgozik de, ennek ellenére anyukám nem értette meg. Leérettségiztem 28 évesen minden álmom az volt, hogy tanár vagy aerobikedző legyek de, ahol lakom itt a környéken nem volt olyan suli mesze nem engedett el, mert megcsalom meg nem birná ki nélkülem én inkább elmentem melozni és ahogy leérettségiztem nyáron össze is költöztünk biztam benne, hogy ha a tanulás nem legalább a másik álmom, hogy családom legyen való fog vállni. Beszéltünk a dolgokról többször is nem volt ellen a gyereknek meg az esküvőnek de, ő mindezt csak pár év mulva szeretné. Ő most 22 éves én 20 vagyok. Tegnap már kiborultam mondtam neki, hogy elmegyek tanulni kérdezte hova mondtam pestre és kiröhögött csak mert, tudta hogy vicceltem. Mondtam neki, hogy én minden álmomat feladtam miatta miről kislányként álmodtam ő meg semmire nem képes értem és ha nem tesz valamit értem akkor én szombaton lelépek.A válasza az volt hogy ilyen fiatalon nem akar gyereket de, még pár év mulva sem max 4 év múlva. PErsze igen kiborultam és inkább a földön aludtam. De, mondtam neki döntsön mert én inkább tovább lépek ha kell egyedül. Jól csináltam szerintetek?