Járnátok olyan fiúval, aki korábban öngyilkosságot kísérelt meg?

Megpróbálom lényegre törően ismertetni a helyzetet. A srác, akivel összejöttem/kezdek összejönni, vagy nevezzük ahogy akarjuk, 20 éves. Másfél évvel ezelőtt volt egy öngyilkossági kísérlete.

A háttér: 17 éves koráig a gondtalan kamaszok vidám életét élte, rendezett családi körülményekkel, boldog családban. Anya, apa, nála 5 évvel fiatalabb hugica, és a szerető nagymama is velük lakott. A srác jó tanuló volt, rendes gyerek, nem volt rá panasz, sok barátja is volt. 3 éve, mikor 17 éves volt a fiú, egy balesetben meghalt az édesapja. Mintha ez nem lett volna elég nagy csapás, sorozatban érték ezután a váratlan események. Nagyon nehezen dolgozta fel apja halálát (nagyon jó volt a viszonyuk), még nem is sikerült neki mikor 3 hónappal később a velük együtt élő nagymamája is meghalt (beteg volt már évek óta, a fia halála után pedig nagyon leromlott az állapota). A srác tanulmányi eredményei eléggé leromlottak – erős gimnáziumba járt, és nem bírt a magas követelményeknek megfelelően koncentrálni, meg otthon is sokkal többet kellett besegítenie, mint addig. Kb 4,5-ös tanuló volt, visszaesett 3-as átlagra 11. osztály végére. 12. osztályos, 18 éves, volt mikor az anyja egy napon bejelentette, hogy költözik (két héten belül) Németországba, mert ott nagyon jó álláslehetőség várja. A 13 éves kislányt viszi magával, a fiúra pedig rábízta a döntést. A srác 18 évesen, érettségi, egyetemi felvételi előtt, német nyelvtudás nélkül úgy döntött, itthon marad. Egyedül maradt abban a háromszobás lakásban, ahol egy évvel korábban még öten laktak, boldog családként… Az érettségi nem sikerült túl rosszul, de nem vették fel egyik bejelölt egyetemre sem. Teljesen magába zuhant. A következő évben munkát vállalt, de minden életkedve elment: egyedül élt, nagyon hiányzott a családja (az anyja és a tesója kb kéthavonta jöttek haza egy hétvégére), és a barátainak a többsége elment másik városba egyetemre, csak hetente-kéthetente láthatta őket, új ismeretségeket nem nagyon szerzett. Még mindig gyászolta az apját és nagymamáját. Másfél évvel korábban még boldog iskolás élet sok baráttal és szerető családdal körülötte, most pedig magány és egy olyan meló minimálbérért, amit utált. Szerelmi kapcsolata nem volt, csak 16 éves korában nem túl komoly kamaszszerelem, azóta semmi. Fél évvel a gimnázium befejezése után, alig 19 évesen úgy döntött, elege van, és leugrott a 4 emeletes házuk tetejéről. Szerencséje volt, az egyik erkély kiálló vászontetejének csapódott, csak utána a földre (de azt is puhább, földes területre). Koponya és arccsonttörés, combnyaktörés, 2 csigolyája és 4 bordája törött. A lépét ki kellett venni. Három hétig altatásban tartották, 2 hónap múlva 6 műtét után kijöhetett a kórházból, azóta teljesen rendbejött, csak kicsit sántít.

Az édesanyja azonnal hazautazott, és egy éven át itthon maradt a fiú mellett. Elküldte pszichiáterhez, ápolta, sokat beszélgetett vele. A srác állítása szerint nagyon megbánta, amit tett, a pszichiáter is ezen a véleményen van, hirtelen kétségbeeséséből adódó gyenge pillanatában ugrott le (aznap történt, mikor megtudta, hogy az anyja kezét megkérte Németo.-ban egy német férfi, és valószínűleg végleg kint maradnak). Egyre jobban lett, visszajött az életkedve, februárban (tavaly) újra felvételizett és fel is vették egyetemre.

Most egyetemre jár, nagyon jól megy neki, szereti is, érdekli amit tanul. Új társaságba került, lettek új barátai. Az anyukája és a húga visszamentek Németo.-ba, de szinte minden nap beszélnek neten, és továbbra is rendszeresen hazalátogatnak.

Én ezt a srácot 16 éves kora óta ismerem, bár nem közelről. Tudom, milyen rendes srác volt anno, láttam, mennyire megviselték a tragédiák és a változások az életében, és most ismét látom, hogy mennyire igyekszik normális életet élni, és sikerül is neki, vidámnak látom.

Pár hónapja közelebb kerültünk egymáshoz, és most csókig is eljutottunk. Ő mindenképp szeretne járni velem, és nekem is nagyon-nagyon szimpi, kedves srác, okos, minden szempontból bejön, csak itt ez a kérdőjel.

Ha volt már egy öngyilkossági kísérlete másfél éve, mennyire lehet meg benne a hajlam, hogy újra megkísérelje, ha valami félresiklik az életében…? Nem tudom pl. egy kapcsolatban hogy reagálna, ha szakítanának vele, vagy ilyesmi… Szeretnék vele lenni, de kéne-e aggódnom, hogy esetleg ismét elkapja egy „gyenge pillanat”, ha valami nem jön össze neki?