Ő is szeret, én is szeretem. Akkor miért nem?

Mivel így azért eljárhat bulizni egyedül,úgy hogy még az esetleges lelkiismerete sem szól közbe,és megtalálhatja azt a lányt,aki neki bejön teljesen.Te pedig jó vagy tartaléknak,jokernek.

A másik megoldás,hogy ha te eddig nem mondtad ki neki,hogy járni akarsz vele úgy,hogy ki is mondtátok,akkor lehet ő is detto ezt gondolja,és csak fél,nem akarja hogy emiatt eltávolodj tőle,ha épp mint sok esetben ilyenkor,a válasz: nem:)

Remélem valamennyire segítettem.

Az első vagyok.

Legközelebb,csókold meg rögtön amikor találkoztok.

De úgy 3-4 percre.

Ha ő elhuzná kicsit is magát,akkor gyengéden szorítsd meg a karját.

Utána mondd,meg neki,hogy ne vágjon a szavadba,és hallgasson meg.

Ezután mondd el,hogy járni akarsz vele úgy,hogy ki is mondtátok,mivel neked ez így nem jó.Viszont te nagyon szereted,az életed rábíznád.Mondd hogy nem egy ketrecben akarod tartani,a szabadsága ugyanúgy megmarad.Azt akarod hogy boldog legyen,de ha kimondjátok semmi nem változna,csak az,hogy te még jobban boldog lettél.

Szóval éreztesd vele,hogy tényleg szereted,mivel lehet,hogy a "8éves járás" után,már igazából nem is hisz az efféle dolgokban.

Amúgy hány évesek vagytok?

És még mindig én vagyok..

Melyik a jobb?

Belerokkansz,hogy nem tudod,hogy ő végülis mit akar,vagy pedig azt mondod,jó nem kellek neki,de legalább esténként nem úgy fekszek le,hogy beleőrülök,hogy ő mit gondolhat,ha így megkérdezném,ahogy ez a hülye leírta itt:)