Ez nem tudom, természetes-e, vagy sem, de az biztos, hogy ez így nem mehet tovább. bővebben? Lentebb!

Hát igen. A gyilkos hajlamokat kezelni kéne minél hamarabb. Mi van, ha egyszer tényleg nem tudod kontrollálni magad és nemcsak gondolkozni fogsz rajta, hanem meg is teszed? Megéri? Nem. És ezzel te is tisztában vagy, mert ha nem lennél, akkor nem született volna meg a fejedben a kérdés, hogy ez természetes-e?! Ha nem látnád a dolgok másik oldalát, akkor természetes lenne számodra az ölés, akárki akármit mondana, és már meg is tetted volna. Ha egyedül nem tudod kezelni a helyzetet és a gondolataid, érzelmeid, akkor kotorjál gyorsan orvoshoz, mert te fogod megszopni, nem az, akit megölsz (morbidul hangzik, de annak már mindegy lesz), hanem te fogsz életed végéig pszichiátriára zárva élni, vagy esetleg börtönben... Egyik sem leányálom, gondolom ezekkel tisztában vagy.

Amúgy én lány vagyok, és lány létemre küzdöttem én is hasonló dolgokkal régen, tizenévesen, azzal a különbséggel, hogy nálam már tettlegesség is történt. Nem mentem agyturkászhoz, mert egy régebbi eset miatt már voltam, és olyan tapasztalatokat gyűjtöttem, hogy soha többé. De lehet, hogy csak rossz orvost fogtam ki, ezt nem tudhatom. Volt és van is bennem annyi erő, hogy le tudtam rendezni magamban a dolgokat, és hónapok meg évek alatt, de mostmár tisztán azt az oldalát látom az ilyen "kitöréseknek", hogy nem éri meg. És azzal, hogy nem teszek semmit, nem dühöngök, nem leszek idegbeteg, nem vágom el a torkát az illetőnek, nem üvöltök vele - ezek által rájöttem, hogy sokkal nagyobb szenvedést okozok neki azáltal, hogy úgymond leszärom, mint azzal, ha látja, hogy idegesítem magam miatta. Remélem világos, kicsit hosszúra sikerült ez a mondóka :)

21/L