Elég messze lakunk egymástól a párommal, és csak hétvégén tudunk találkozni, ki lehet ezt igy birni?

persze hogy van

a nővérem kollégista volt és a árjával csak hétvégén talákozott

akk eggyütt aludtak és szombat vasárnap egymásra koncentráltak

az biztos h ő nem a távolság miatt mentek szét

szal a távolság nem probléma

csak legyetek eggyütt amennyit tudtok

szia, nekem 4 éve van távkapcsolatom csak hétvégeken találkozunk, közel 200 km-re egymástól, igaz gyerek és egyebek nincsenek benne ebben a kapcsolatban, igy rendben!!

de előbb utóbb közös céloknak kell, hogy legyenek pl család !! a szererelem-szeretet van akkor sem az idő és sem a távolság nem ölheti meg a kapcsolatot, sőt!!!

ha igazán egymásnak vagytok rendelve akkor ez a távolság nem szedheti szét a kapcsolatot, na persze az én esetem nem a "normál" kategóriába tartozik, de min 2 év után már tudni kell, hogy mit szeretnétek közös célt lakás, stb

ezek a tényezők függnek ugye, hogy suliba jársz-e még vagy már dolgozol.

az a lényeg, hogy a fiú mit lép, ha neki igy megfelel akkor nincs mit tenni!

ha pedig sürgeted, hogy döntsön, az sem jó!

ha szeretitek egymást akkor pedig megoldjátok, hogy közös nevezőre tudjatok jutni!

egyébként, pedig csak tapasztalat, nálunk minden 7vége mennyország, mert csak egymásra figyelünk, csak egymásnak élünk és napi 24 órát csak egymással foglalkozunk..

miért jó? mert a napi szürke hétköznapok nem mérgezik meg a kapcsolatunkat! :-))

de mint irtam a miénk elég egyedi! erre biztosan akik minden nap együtt vannak a párjukkal arra voksolnak, hogy inkább az, de hát vannak ilyen kapcsolatok is..

vannak olyanok akiknek a férjük 5 hetente látja a családját, mert külföldön dolgozik évek óta, a külföldi munkásoknak meg ilyen életük van, a kamionsoförők élete sem különb ..stb

sztem próbáld ki, ha nem megy akkor lépj!

Tuti hogy kilehet bírni :) Ha igazán szeretitek egymást, ez nem lehet akadály. Az egyik kedves ismerősöm is évek óta együtt van a párjával úgy, hogy csak hétvégén találkoznak. Hétköznap meg ottvan a telefon, msn...

És hidd el, meg is erősítheti a kapcsolatotokat. Többre tudod értékelni így őt, hogy ottvan neked és minden hétvégére már izgulva készülsz, hogy láthasd őt. Szerintem így a romantikus randevúk, találkozások sokkal tovább "elhúzhatók", mintha minden nap találkoznátok és lassabban köszöntenek be a megszokott hétköznapok is :)

Bár tudom hogy nehéz, de mindenképp van értelme szerintem.

Sztem is ki lehet bírni, nem azt mondom, h simán, de ha szeretitek egymást, akkor minden együtt töltött percet élvezni fogtok, gyakorlatilag nincs idő a veszekedésre. Ez a pozitív oldala :)

Én is távkapcsolatban élek, kolis vagyok, a barátom meg otthon van, minden hétvégén találkozunk, és nagyon szeretjük egymást. A nővérem is 300 km-re lakik a barátjától, ők már a közös jövőjüket tervezgetik, pedig az is távkapcsolat... Szóval itt csak az a kérdés, h mennyire szeretitek egymást és hogy mennyire vagytok napi kapcsolatban (telefon, msn). Kitartást! ;)

Ez csak rajtatok és az érzelmeiteken múlik. Ha a sors egymásnak teremtett titeket, akkor kibírjátok, illetve tesztek azért, hogy összeköltözzetek.

Én pécsi vagyok, férjem győri, a neten ismerkedtünk meg egy éve januárban . Először mi is hétvégén találkoztunk, vagy ő jött, vagy én mentem. Aztán febrár közepén már tudtuk, hogy össze akarunk költözni, felmondtam , de még 6 hetet dolgoznom kellett, így április közepén költöztem hozzá. Szeptemberben terhes lettem és azóta házasok vagyunk:-)

Szóval majd megérzitek, hogy bírjtok-akarjátok ez ezt így, vagy nem erre teremtettetek..