Tényleg igaz hogy a társkereső oldalakon az emberek legalább 80%-a kamu és nem is keres kapcsit csak szórakozik?

Igaz is meg nem is. De én már kiábrándultam ezekből. Egyre inkább az a meggyőződésem, hogy egy lakatlan szigeten is több esélyem lenne becsajozni, mint netes társkeresőkön. Ha írsz egy lánynak, 90%, hogy semmit sem válaszol. A maradék 10% meg közli, hogy nem vagy az esete.

27f

Nem tudom, én is találkoztam így egy sráccal, de nem passzoltunk. Szerintem ő nem hazudott.

23/L

Ja vannak szép számmal olyanok akik csak unalomból regisztrálnak...

A "csak ismerkedem" szövegtől halok be a legjobban...

Van aki nyíltan bevállalja, hogy nincs szüksége senkire...

Vannak az exhibicionisták, lányok akik csak azért tesznek fel magukról képeket és csak azért regisztrálnak, hogy a pasik kaparják a falat és ömlengjenek, hogy milyen qrva jól néz ki...

Vannak lányok, akik olyan szöveget írnak ki, hogy az ember nemhogy ismerkedni szeretne velük, de hanyatt-homlok menekülne előlük és utána nem értik, hogy miért nem találnak párt maguknak, pedig nagyon szépek és aranyosak lennének, de a férfiaknak nem egy tutujgatni való naiv gyerekre van szüksége és senki nem fog a kedvükért ódákat zengeni...Ahhoz előbb meg kell ismerni egymást...És a legjobb, amikor kritériumokat állítanak...Csak ez, csak az...Saját magát szorítja be egy kockába, amelyből később nem tud szabadulni...

Én nem azt mondom. Jók lennének ezek a társkeresők, csak az emberek nem jól viszonyulnak hozzájuk. :S

Én kb. tavaly ilyenkor kezdtem el foglalkozni a témával. Beszélgettem pár csajjal csetes felületeken, meg írtam is a leveleket serényen. Aztán úgy nézett ki, esélyem van valakinél. Hetekig messengereztünk, de kétszer mondta vissza az első randinkat. Aztán sz.rakodott, hogy minden idejét rám költi a gép előtt (ki kérte rá, inkább taliztunk volna ötöde annyi ideig), meg egyre sűrűbben hagyott szó nélkül faképnél a "virtuális szerelmem" :), és összevesztünk még mielőtt összejöttünk volna. :D Ezt se tudja mindenki.

Aztán lejjebb adtam az igényeimből. Az első lánnyal találkoztam, aki szóba állott velem. Na de hát nem tetszett nekem, és eltértünk nagyon egymástól. Ott én mondtam 2 tali után, hogy nem az igazi minden.

Volt, hogy elvonatoztam szomszéd városba is egy harmadikhoz. Kicsit furcsa volt a leányzó, meg hát távolság, meg zavaró részletek. Ott egy tali után mondtam, hogy nem jó.

Volt egy negyedik. Szintén kezdte volna ezt a messengeres témát. Elvileg 10 percre se lakunk egymástól. Mondja, hogy így-úgy bejövök neki, de találkozni nem akar. Na jól elhajtottam a fenébe. Velem még egyszer nem játszadozik senki.

Valahogy mégis úgy kéne ennek működni, hogy valóságos randiszervezés legyen. Nem az, hogy 50 lányból 5 válaszol csak levélre. Lehet néha semmitmondó, de mit lehet elvárni egy ismeretlentől. Nem fogom a legszemélyesebb dolgaimat egyből látatlanba leírni, hogy utána jót röhögjön rajtam valaki.

Aztán, ha találkozik valakivel az ember egy-két alkalomból úgyis elválik, hogy akarnak -e valamit egymástól.

Mostanában éppen ezért valami csoportos randilehetőségek izgatnak, mert a kezdő lépést k.rva nehezen lehet megtenni. Vagyis hát kezdeményezek én, de ilyenektől elmegy a kedvem, hogy hiába koptatom az ujjaim, semmi válasz. Ezért lehet, hogy valami rapidrandin, vagy kinyitlakat party-n meg fogok fordulni mostanában.

Szóval magasra teszik a lécet a csajok. Mert elvileg jó party lennék. Értelmiségi vagyok, van munkám, jól keresek, nem nézek ki rosszul, csak ez a csajozás téma még nem az igazi.

27f (a ma hajnali ismét :) )

Nem szabad belemenni ilyen sz.rakodásokba. Fél évig sz.rul voltam a "virtuális szerelmem" miatt. Hogy most akar valamit, vagy nem akar. Meg hogy miért csinálja velem. Persze én vagyok a sz.r alak azért, mert túl sűrűn akarok vele találkozni (a 0-nál többször). Randit meg visszamondja, amikor 10 perccel a megbeszélt időpont után hívom, hogy hát neki fáj a foga. Másnap meg bemegy "betegen" dolgozni.

A másik szintén. Mondom neki, te nem is akarsz velem találkozni, valld be. Erre rámförmed, hogy így-úgy megbántottam. Sőt! Visszatámad. Mondom délután talizzunk inkább, munka után, hogy ne kelljen sehová sietni. De ha nagyon megoldhatatlan, akár reggel is szívesen felkelek korábban (bár szeretek sokáig aludni), csak akkor nincs sok időm. A délutánokat sorban lemondja. Most az apám jött, most meg nem tom mi baja. És bevágja, hogy nagyon szomorú, mert olyat feltételezek róla, hogy nem akar semmit. Meg különben is !én nem akartam !reggel találkozni.

(Akkor kell éppen találkozni, amikor nem jó nekem. Ha egy héten van egy 3 órás elfoglaltságom, és 165 órám szabad, éppen akkor kellett volna talizni, abban a 3 órában. De mivel én vagyok a sz.r alak, én mondom vissza !mindig.)

Nagy sz.rkavarók ezek a csajok. Nem tudnak kommunikálni sem. Nekem ha valaki tetszik, alig várom, hogy találkozzunk. Aki meg legalább heti egy-kétszer fél órára nem tudja ezt megoldani (mert ennyit se akarnak, nemhogy többet), az meg ne akarjon kapcsolatot.

Azt megtanultam már, hogy aki két hét múlva sem akar találkozni a másikkal, az komolytalan. El lehet könyvelni az ilyet "csetes havernak" esetleg. És nem kell gép előtt ülni órahosszákat. 3 perc alatt lekoptatni, hogy szóljon, ha találkozni akar, addig viszontlátásra, és nem szólni hozzá. Ha egy hónapig semmi, akkor meg törlés a kapcsolatok közül. Miért foglalja a helyet?

27f (ismét)

Én is regisztráltam internetes társkeresőre, de még nem találtam meg ott az igazit. Én általában minden levélre visszaírok, még ha nem is tetszik nekem az illető. Ilyenkor vmi ilyet írok, h. "Ne haragudj, de sajnos nem vagy az esetem. Azért további sok sikert a párkereséshez." Szerintem ez egy teljesen korrekt válasz. Vki erre normálisan válaszol, megköszöni, h. egyáltalán írtam neki, és ő is sok sikert kíván. Viszont van olyan is, aki olyanokat ír, h. nála jobbat úgy sem találok, vagy h. tulajdonképpen annyira nem is tetszem neki, vagy én is nézhetnék tükörbe, stb., stb. Ja, és főleg olyanok írnak ilyet, akiknek az adatlapján ott van, h. mindenképpen válaszoljanak a leveleire, akár igent mondanak neki, akár nemet. Úgyh. nem értem a dolgot.

24/L