A legjobb lenne elengednem Őt?

Nem tudom, mit tegyek, most nem tudok tisztán látni. Jöhetnek a vélemények, új szempontok ahhoz, hogy mérlegelni tudjak.

Fél éves kapcsolat, és kínlódok benne (23 L). A barátom nagyon sokat dolgozik, és alig találkozunk:(, mert nem egy helyen élünk. Most már lassan hat hete nem láttam, pedig busszal egy órányira van, a munkahelye pedig fél órányira.

Szombatonként is gyakran dolgozik. Azt mondja, szeret, de iszonyú fáradt, és munka után másra már nem tellik az erejéből. És hogy neki is rossz, hogy nem tudunk (?) gyakran talizni.

Én szeretnék naponta beszélni vele, akár egy rövid ímél, vagy 10 perc msn, de ezt is sokszor hárítja, hogy iszonyú fáradt. Hét közben nem akar talizni velem, mert fáradt nagyon. Ha az adott héten szombaton dolgozott, ak. vasárnap sem, pedig szívesen elmennék hozzá. Azt mondja, a határán van a tehetbíró képességének. És azt is elárulta, fájna neki nagyon, ha miután befejezem az iskolát (ez még fél év), elveszítene a táv. miatt, ha messze kapok állást, mert élt már át ilyet. Sokat szenvedett miatta.

Valamennyire úgy érzem, kedvel - nem tudom, hogy tényleg szeret-e. Talán már azt is elhiszem neki, hogy olyan fáradt, hogy semmihez nincs kedve.

Nem szeretném megtenni, de így se jó ez. Arra gondolok már, hogy megmondom neki, hagyjuk abba. Energiavámpírnak kezdem érezni magam, aki elveszi a maradék kis erejét, és idejét is. Jobb lenne neki egy helybeli barátnő, ugyanabban a kisvárosban, akihez nem kellene utazni. És jobb lenne olyan lány is neki, aki nem tanul már, hanem biztos állása van az ő közelében, így nincs meg a jövővel ("hova kerül a másik?") kapcsolatos bizonytalanság sem.

Ti "elengednétek" őt ebben a helyzetben?

Ő olyan típusú ember, aki nem igazán tudja az érzéseit kommunikálni. Nem tudom, hogy szeret-e, vagy csak kedvel. Folyton azt mondja, milyen fáradt, én pedig egyre inkább úgy érzem, hogy nem kellene még pluszban azzal megterhelnem Őt, hogy benne vagyok az életében.