Ha szeretem, ez még megmenthető?

Nagyon félre csúsztak köztünk a dolgok. Én 21/L, ő 25/F.

Fél éve "együtt", de távolság+neki munka miatt átlag 3-4 hetente találkoztunk. Nem volt köztünk soha világos kommunikáció. Eleve rosszul is indultunk: ő krízisben volt, nem találta a helyét az életében, és még most sem találja. Elhelyezkedési kérdések, most nem a szakmájában van munkája (bár jól fizet), de nem tud megbékülni a helyzetével, többek közt, mert előtte 6 évet tanult az egyetemen.

A kapcsolat elején egy csomó rossz gondolatát elmondta nekem. Többször elhangzott, hogy szerinte értelmetlen az élet, "segítsek", nem tudja, meddig bírja, "világvége" állapotban van. Megosztott velem öngyilkos gondolatokat is. Szakember segítségére nem tudtam rávenni, pedig rengeteget próbáltam. Abban sem voltam biztos, valóban én kelleke-e neki, vagy egy kapaszkodó, amit én jelenthetek.

Nagy nehezen a kérdéseimre annyit mondott, engem akar, nem a "kapaszkodót". De sosem tudta mutatni, hogy örülne nekem, mindig a rossz érzései jöttek csak. Soha nem beszélt az érzéseiről, vagy arról, hogyan látja a kapcsolatunkat. Így fogalmam sem volt, voltaképp én mire kellek neki. Erről nehezen is tudtam beszélni vele, mert egyenesen soha nem mondta ki, ő mit lát a kettőnk dolgában.

Most egyre ritkábban taliztunk. Őt nagyon kimeríti a munkája is, és rendszeresen szombaton is dolgozik. Így volt, hogy 1,5 hónapig nem láttuk egymást, (busszal 50 perc van köztünk), mert ő szombaton dolgozott, nem akart jönni vasárnap, vagy nem is hívott olyankor fel. ...én a fentiek miatt nem mertem szóvá tenni, mért nem hív el magához olyankor, sosem tudtam, igazából mit akar tőlem.

Most viszont nem bírtam tovább, és őszintén elmondtam neki minden kétségemet. Azt a választ kaptam, hogy mivel én sem mondtam, hogy elmennék őhozzá, ő is azt hitte, ezt én annyira nem gondolom komolyan, és ezért is nem hívott. Meg hogy akar ő engem, de a sok munka elszívja minden erejét, és ezt nem tudja kezelni.

Szerintetek ennyi zűr a világosabb kommunikációval helyrehozható? (És a lényeg...vajon a rossz gondolatai elmúlnak egyszer? Vagy ilyen habitusú párral keserves lenne az együtt élés? Jobb lenne most azonnal elengedni?)

Eddig, ha beszélni akartam vele kettőnkről, hogy a viselkedése miatt nem tudom, mit is akar tőlem, mit jelentek neki, nem kaptam soha rendes választ. Csak olyasmiket, hogy "túl sokat olvasok", "túl sokat gondolkodok". Most viszont már felvetettem a búcsúzás lehetőségét is, és most mintha hajlana rá, hogy mindent világosan beszéljünk át, és mondjunk ki.

Ti mennétek, vagy maradnátok a helyemben? Össze vagyok zavarodva. A sztori hosszú lett, tudom:(, de a lényeges infókhoz kellett ennyi.