Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Párkapcsolati problémák » Ha szeretem, ez még megmenthető?

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Ha szeretem, ez még megmenthető?

Figyelt kérdés

Nagyon félre csúsztak köztünk a dolgok. Én 21/L, ő 25/F.

Fél éve "együtt", de távolság+neki munka miatt átlag 3-4 hetente találkoztunk. Nem volt köztünk soha világos kommunikáció. Eleve rosszul is indultunk: ő krízisben volt, nem találta a helyét az életében, és még most sem találja. Elhelyezkedési kérdések, most nem a szakmájában van munkája (bár jól fizet), de nem tud megbékülni a helyzetével, többek közt, mert előtte 6 évet tanult az egyetemen.


A kapcsolat elején egy csomó rossz gondolatát elmondta nekem. Többször elhangzott, hogy szerinte értelmetlen az élet, "segítsek", nem tudja, meddig bírja, "világvége" állapotban van. Megosztott velem öngyilkos gondolatokat is. Szakember segítségére nem tudtam rávenni, pedig rengeteget próbáltam. Abban sem voltam biztos, valóban én kelleke-e neki, vagy egy kapaszkodó, amit én jelenthetek.


Nagy nehezen a kérdéseimre annyit mondott, engem akar, nem a "kapaszkodót". De sosem tudta mutatni, hogy örülne nekem, mindig a rossz érzései jöttek csak. Soha nem beszélt az érzéseiről, vagy arról, hogyan látja a kapcsolatunkat. Így fogalmam sem volt, voltaképp én mire kellek neki. Erről nehezen is tudtam beszélni vele, mert egyenesen soha nem mondta ki, ő mit lát a kettőnk dolgában.


Most egyre ritkábban taliztunk. Őt nagyon kimeríti a munkája is, és rendszeresen szombaton is dolgozik. Így volt, hogy 1,5 hónapig nem láttuk egymást, (busszal 50 perc van köztünk), mert ő szombaton dolgozott, nem akart jönni vasárnap, vagy nem is hívott olyankor fel. ...én a fentiek miatt nem mertem szóvá tenni, mért nem hív el magához olyankor, sosem tudtam, igazából mit akar tőlem.


Most viszont nem bírtam tovább, és őszintén elmondtam neki minden kétségemet. Azt a választ kaptam, hogy mivel én sem mondtam, hogy elmennék őhozzá, ő is azt hitte, ezt én annyira nem gondolom komolyan, és ezért is nem hívott. Meg hogy akar ő engem, de a sok munka elszívja minden erejét, és ezt nem tudja kezelni.


Szerintetek ennyi zűr a világosabb kommunikációval helyrehozható? (És a lényeg...vajon a rossz gondolatai elmúlnak egyszer? Vagy ilyen habitusú párral keserves lenne az együtt élés? Jobb lenne most azonnal elengedni?)


Eddig, ha beszélni akartam vele kettőnkről, hogy a viselkedése miatt nem tudom, mit is akar tőlem, mit jelentek neki, nem kaptam soha rendes választ. Csak olyasmiket, hogy "túl sokat olvasok", "túl sokat gondolkodok". Most viszont már felvetettem a búcsúzás lehetőségét is, és most mintha hajlana rá, hogy mindent világosan beszéljünk át, és mondjunk ki.


Ti mennétek, vagy maradnátok a helyemben? Össze vagyok zavarodva. A sztori hosszú lett, tudom:(, de a lényeges infókhoz kellett ennyi.


2010. dec. 9. 15:49
1 2
 1/17 A kérdező kommentje:

Volt párszor, hogy írtam, vagy beszéltem neki arról, mit érzek iránta, és milyen kétségeim vannak. Ha írtam, arra nem reagált, és utána élőszóban sem hozta fel a dolgot. Ha személyesen mondtam, akkor próbálta lerázni a témát, hogy "menjünk inkább enni", meg "nem kell mindig annyit gondolkodnom".

De nekem is már jóval előbb rá kellett volna őt a világos beszédre "kényszerítenem".

2010. dec. 9. 15:53
 2/17 anonim ***** válasza:
Először is elmondanám, így látatlanban elég nehéz bármit is mondani! Ha a srác nagyon a halálán van, és még Neked sem tud örülni, ráadásul még a negativ életével is terhel,és semminek nem tud örülni, akkor dobnám. Ha látnám rajta,hogy száll egy csöppnyi életkedv belé, mikor Veled van, és tud legalább Neked örülni, akkor adnék a kapcsolatnak további esélyt! De egy depis mellett én tuti nem tudnám jól érezni magam 2 percig sem. Bár ez a srác kicsit azért gyanús, mert munkája is van, (ok, nem az amit szeretne), jól is keres, te is vagy neki, és öngyilkosság?? Hmmm.. örök elégedetlen. Megveri majd a Jó Isten. na de így hogy már többet is írtam, mint akartam, és elgondolkodtam, azt mondom hagyd ott. Nem érdemel meg Téged. Búslakodjon magányosan, ez való neki!
2010. dec. 9. 15:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/17 anonim ***** válasza:
Neked sem kell mindig kiszolgálnod, csak mert ő téged terhelne egy szakember helyett.
2010. dec. 9. 15:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/17 anonim ***** válasza:
Van egy kis energiavámpír-beütése.
2010. dec. 9. 16:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/17 A kérdező kommentje:

Köszi mindenkinek. Tudjátok, én megszerettem... de egyre inkább úgy érzem, hiba volt egyáltalán elkezdeni a kapcsolatot.


... talán ott lett elrontva, hogy nem a "normális férfi, normális nő, én oké vagyok, a világ is nagyjából oké, tudok neked örülni" felállás volt a jellemző már az elején sem. Az első pár hónapban sem kommunikálta, hogy én érték vagyok neki. A talikon nagyjából jól érzem vele magam, de minden találkozóba behoz a rossz dolgaiból is.

2010. dec. 9. 16:06
 6/17 anonim ***** válasza:
Attól is függ, hogy a te hogyléteddel mennyit törődik.
2010. dec. 9. 16:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/17 anonim ***** válasza:
Igen, az szép és jó, hogy megszeretted, de ne rontsd el az életedet azért, mert Őt terelgeted! Hogy szeretnél ebből harmonikus kapcsolatot, ha az "orvost" játszod? Gondolj bele, lehet egy csomó energiádat fekteted bele, és éveket ölsz bele, mire sikerül valamit elérni Nála, és netán pár év múlva visszaesik ebbe a depibe. Nekem is van olyan barátom, akit imádok, de hajlamos befordulni, és a világ ellen fordulni,mondtam neki, ha nem változik meg, magányos farkas lesz, mert én nem maradok mellette. Talán neked is ezt így ki kellene jelentened! Hiszen nem várhatja el, hogy a Te életed is rámenjen.
2010. dec. 9. 16:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/17 A kérdező kommentje:
Ez jó kérdés. Egy alap járaton érdekli, hogy vagyok, kérdezi is. Például telefonon. Viszont ha személyesen mesélek valamit, van, hogy nem mond rá semmit, vagy csak hümmög egyet. (Még nem volt komoly párom előtte, nem tudom, ez csak a szokásos férfi-női nemi különbség-e). Volt már, hogy személyesen meséltem neki a saját bajaimról, azt csak meghallgatta, nem szólt rá semmit, nem is kérdezett. Inkább akkor a sajátja érdekelte. ... szóval nem tudom:(.
2010. dec. 9. 16:18
 9/17 A kérdező kommentje:

Köszi utolsó neked is. Tudjátok, én egy csomó értéket tudnék az ő életében felsorolni: 1. egészség, 2. fiatalság. 3. biztos, rendesen fizető állás (bár nem ezt tanulta az egyetemen), 4. az egész család biztos és jó anyagi helyzete, 5. egészséges családtagok, 6. itt vagyok neki én.


Viszont ezt ő nem így nézni... hanem úgy, hogy nem a mostani állásáért tanult az egyetemen, és ott van az a sok pénz, de mit tegyen vele? Nincs célja, értelme az életének, csak dolgozik, és kész. ...ő így éli meg a helyzetét.

2010. dec. 9. 16:21
 10/17 A kérdező kommentje:
Az az igazság, hogy én júniusban abbahagyom az iskolát, és elkezdek állást keresni. Haza kell majd utaznom, és így ő már 4-5 órányira lesz tőlem. Hogy tudnék-e az ő közelében állást kapni: foglamam sincs. Azt tapasztalom, hogy bármilyen álláshoz nehéz hozzájutni. ...és azzal, hogy ő alapból ilyen negatív és labilis, szerintem semmilyen támaszom nem tudna ő lenni abban a nehéz időszakban, amikor én is állást+az életben helyet fogok magamnak keresni. ...addig még van 7-8 hónap, de szerintem ennyi idő alatt a kapcsolatunk nem lesz sokkal erősebb, és ő sem fog sokat változni:(.
2010. dec. 9. 16:24
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!