Mit szóltok egy ilyen szituációhoz? Jól tettem, hogy anno nem mentem bele komolyabban? Mi a véleményetek?

2 éve jártam egy sráccal,kb. fél évet voltunk együtt. Nem voltam szerelmes a srácba,akármennyire is próbáltam őt "megszeretni" nem ment, csak úgy mint egy barátot. (azóta is nagyon jóban vagyunk, mint barátok.)Én akkor voltam 17, ő pedig 22. A srácnak van egy féltestvére, egy 37 éves bátyja.(neki van felesége és gyereke) Párszor voltunk együtt bulizni, és észre vettem, hogy a bátyja másképp néz rám, mint ahogy a kicsi öcsi barátnőjére szoktak nézni...Aztán egyszer egy házibuli alakalmával ott aludtunk a bátyjánál. Mindenki nagyon berúgott, és hajnalban már mindenki aludt, csak én tévéztem a nappaliba (én nem iszom alkoholt.) Egyszer csak kijött a báty, leült mellém. Beszélgetni kezdtünk, majd megcsókolt többször is, és elhalmozott rengeteg bókkal. Gondoltam, dugni akar,meg az egész csak az ital hatásától van, de végül csókon kívül nem történt más. Másnap felhívott, hogy találkozzunk, de én nemet mondtam. Később végül találkoztunk. Majd ebből rendszer lett,jó 3 hónapon át minden délután együtt töltöttünk legalább 1 órát. Egyszer, mikor a felesége éjszakás volt, és a gyerek a nagymamánál volt, akkor nála aludtam. Ekkora már tök szerelmes lettem belé,és biztos voltam benne, hogy nem csak egyszerűen megfektetni akar.(Már nem jártam az öccsével) Soha sem felejtem el, feküdtünk az ágyban, simogatott, csókolgatott, becézgetett, ölelt. Beszélgettünk rengeteget, majd mondtam, hogy kívánom, szeretnék vele szeretkezni. Erre ő azt mondta, hogy még soha senkit nem kívánt annyira, mint engem, de nem szexelhetünk. Végül hosszas petting után mégis megtörtént. Fantasztikus volt. Reggel ágyba hozta a reggelit, olyan volt mint a filmekben. Majd félénken bevallotta, hogy szerelmes belém, és bármit megtenne annak érdekében, hogy minden reggel mellettem ébredhessen. Megrémisztett a dolog, mert nem akartam, hogy miattam ott hagyja a családját, s el is mondtam neki, hogy túl bizarr lenne így 20 év korkülönbséggel bármibe is belekezdenünk. Megszakítottam vele szinte minden kapcsolatot, mert féltem, hogy baj lesz belőle.(az ő családja, biztos, hogy nem tolerálta volna a kapcsolatunkat, engem meg félholtra vert volna az apám...)Eltelt egy több mint 1 év, hogy szinte semmit se tudunk egymásról,nem beszéltünk, majd szombaton véletlen összefutottunk a városban éjjel. Utánam jött a mosdóba, majd közölte, hogy hiányzom, és még mindig szeret, soha sem fog elfelejteni. Köpni-nyelni nem tudtam, nagyon fura volt. Mondtam neki, hogy nekem azóta van barátom (9 hónapja) szeretem őt,és nem szeretném folytatni,amit anno elkezdtünk. Boldog vagyok a jelenlegi párommal, eszem ágában nincs őt ott hagyni, de valahogy felkavart, hogy találkoztam a volt-nem is tudom, hogy kimnek nevezzem Őt. Nem vagyok belé szerelmes, s talán nem is voltam soha,ez csak amolyan fellángolás volt akkoriban részemről. Ő azt mondta, hogy azt se bánja, ha soha többet nem érhet hozzám, csak néha napján hadd találkozzunk csak egy félórára beszélgetni legalább. Azt is mondta, hogy nem vár tőlem semmit, neki mindennél fontosabb az én boldogságom, még akkor is,ha az nem vele, hanem más személlyel teljesedik be. Így utólag annyira abszurd ez az egész... Bocsi ha hosszú lett.