Mi a véleményetek a megcsalásról?

Mi a párommal imádjuk egymást, és fantasztikus a szex. Most. Elég realisták vagyunk, tudjuk hogy ez a nagy lángolás x év múlva eltűnhet, megkívánhatunk mást. Ebben az esetben szólni fogunk egymásnak, és "legális lehet a félrelépés." Tudom elég hülyén hangzik, de úgy gondolom, hogy inkább így történjen meg, mint egymás háta mögött.

Most még nagy hőfokon égünk, napi két szex, és folyamatosan kívánjuk egymást, tehát ha most lépne félre, nem bocsátanám meg, és legfőképp nem érteném.Egyébként az is tehet az ilyenről, akit megcsalnak, valamit csak nem kap meg otthon, amit szeretne, amire vágyik. Mi megteszünk mindent, de az újdonság varázsát mondjuk 10 év múlva nem fogjuk tudni. Ez az egy miatt hajlandó lennék akkor belemenni.

21/L

Ha már a kísértés is felmerül, önmagában azt jelzi, hogy a kapcsolattal nagy a baj. Ez esetben _még mielőtt történne valami!!!!!!_, a meglevő kapcsolatot kell megpróbálni helyrehozni - vagy befejezni, és utána jöhet a másik személy. (De inkább az 1. híve vagyok, persze nem irracionális mértékig - a "tiszta lap" mindig szebbnek látszik, mint a régit megjavítani, de ez csak illúzió...)

A megcsalásra semmiféle mentséget nem tudok elképzelni sem a magam, sem a párom részéről. Természetesen a mással csókolózás vagy ismerkedő célzatú flörtölés (pl. társkereső) is megcsalás. A párom ezt még szigorúbban veszi, mint én, annak sem örül, ha fiú barátaimat megölelem (bár nem balhézik, vagy ilyesmi)sőt a maszturbációt is tilosnak fogja fel egy kapcsolatban. Ezt olyan heroikusnak tartom valahol, furcsállom,de tetszik, és én is tartom magam ahhoz, hogy a vágyunkat szigorú értelemben csak együtt éljük meg. :)

Én sem vagyok a híve.

Megbocsáthatónak tartom "az egyszer véletlenül megtörtént alkalmakat", de nem tartom normális dolognak.

3 évig/éve voltunk/vagyunk (sajnos most furcsa helyzetben vagyunk)együtt a párommal, és sosem csaltam meg. Voltak persze olyan esetek, hogy eszembe jutott milyen lenne mással, ezzel-azzal, de sosem jutottam el odáig, hogy meg is tegyem. Számomra ő volt az első, és sohasem tudtam volna annyira "hülyének nézni", "átverni" vagy bármi egyéb, hogy megcsaljam. Szerintem ez nem fair a másikkal szemben. Szerencsére ilyen fent említett véletlen sem fordult elő. Azt hiszem sosem tudtam volna elszámolni a bűntudatommal - és az ő bizalma is megingott volna.

Most viszont nem rég (pár napja) kiderült, hogy 1 évvel ezelőtt megcsalt engem - ilyen egyszeri, véletlenről van szó. Szánja-bánja, azt mondja. És h azt sem tudja mi értelme volt.

Tényleg nem haragszom érte (nem emiatt vagyunk most furcsa helyzetben :) ), de tény, hogy rettentően bánt... Olyan érzést kelt, mintha nem lettem volna neki elég, mintha valamit nem adtam volna meg, amit másnál keresett... Pedig tudom, hogy semmi ilyenről szó nincs, és tudom, hogy semmit sem jelentett számára az a "lik" ( :) ), de azért nagyon bántó. Nagyon-nagyon.

Ezért elhagyni pedig nem tudom, mert sokkal jobban szeretem annál, minthogy elhagyjam egy olyan nő miatt, akinek még a nevét sem tudja, és kis undorral beszél arról ami történt vele.