A pénz szerintetek nagy Úr?

Írok két közhelyet:

A pénz nagy úr. A szerelem mindent legyőz.

(viszont a szerelem elmúlik)

Az elég fárasztó, és sz.tem elég nagy konfliktus forrás lehet, ha az egyik fél tartja el a másikat.

Ha viszont nem ilyen súlyos a helyzet, a másiknak is van tisztességes munkája, korrekt fizetése, (még ha szerényebb is) akkor én pl. nem csinálnék belőle problémát. Ha megkérdeznék olyanokat, akik 50 éve házasok, hogy meséljenek a kapcsolatukról, biztos nem azt kezdenék el mondani, hogy egyikük kevesebbet keresett. Nem erről szól az élet, persze egy olyan szinten túl, hogy azért ha komolyabbra fordul a dolog, néhány gyereket tisztességesen fel lehessen nevelni.

Hát ez egy kicsit összetettebb kérdés. Régebben ezek a dolgok egyáltalán nem zavartak...

De mostmár, hogy kezdek felnőni, úgy gondolom, hogy azért vannak határok. Mondjuk most nem állok én se valami fényesen anyagilag, de ha esetleg jól állnék (és remélem lesz még olyan), akkor az nem zavarna, ha a kedvesem nem áll jól, de azért eltartani nem tartanám el. Nyilván ha úgy adódna, akkor kisegíteném, de nem hosszú távon. Szóval az olyanok nem érdekelnek, h milyen lakásban lakik meg milyen kocsija van (vagy, hogy van-e, mert pl nekem nincs, nincs is rá szükségem), de azért legyen állása, meg tudja keresni magának azt a pénzt, ami a saját maga kiadásaihoz szükséges. Nem árt, hogyha azért arra is van pénze, hogyha pl elmegyünk egy moziba, akkor ki tudja fizetni a jegyét. És ne legyen aránytalan nagy felhalmozott adóssága a keresetéhez képest, mert az számomra azt jelzi, hogy felelőtlen ember.

Szóval bizonyos határokon belül nem számít. Annak a híve vagyok, hogy mindenki a saját kiadásait fizeti, mert szerintem abból van a legkevesebb súrlódás, meg az embernek szerintem szüksége is van ennyi szabadságra (h pl ha veszek egy szexi fehérneműt, akkor ne kapjon már róla sms-t, hogy mennyiért vettem, mert közös a bankszámlánk, sztem az ciki)

26/N