Valaki tud szép szerelmes verset?

Ó, kedvesem, úgy szeretlek én

Mint ahogy még senki mást az egész földtekén

Csak egyetlen apró kérés nyomja lelkemet, hó-ó-ó

Néha azért mossad meg a kicsiny testedet

-Legboldogabb perce volt életünknek,

mikor csendben össze ért a szánk,

égő tüzet láttam én szemedben,

és a magány csendje vigyázott ránk.

(ezt tegnap találtam,engem megfogott,sya!!)

ez a másik kedvencem,ez inkább a távoli még be nem teljesedett testi szerelemre utal,és a hiányra!!!!:(

-Gyűlölöm a napot, mely érinthet téged.

Gyűlölöm a holdat, mely veled lehet éjjel.

Gyűlölöm a vizet, mely ajkadhoz érhet.

Elmondani nem lehet, úgy szeretlek téged.

Szeretlek nagyon

Átfut egy érzés a szívemen,

mikor mélyen a szemedbe nézek,

érzem nagyon kellesz nekem,

Őszintén szeretlek téged.

Valami mélységes erő húz hozzád,

Késztet, hogy el ne engedjem kezed,

minden pillanatban gondolok rád,

érezlek, s ott vagyok veled.

Minden mozdulatodban ott vagyok,

érzem kezed végigfut vállamon,

kétséget benned többé nem hagyok,

halkan suttogom, szeretlek nagyon.

Felírom az égre...

Ezüst színű hold ragyog az égen,

fénye mécses kinn a sötét éjben.

Az ablak előtt táncolnak az árnyak,

mintha hosszú karmos kezek volnának.

A fák a szélben csendben sírdogálnak,

mintha azt suttognák vége a nyárnak.

Én csak ülök csendben, és rád gondolok,

eszembe jutnak a boldog pillanatok.

Arra gondolok, hogy vajon te most hol vagy,

felnézek az égre, olyan végtelen nagy.

Ezer csillag ragyog, odafenn az égen,

talán te is nézed, ahogy én is nézem.

Azt gondolom, az égre fogok írni,

könnyeim közt így fogok üzenni.

Felírom az égre nagy betűkkel,

hogy elégek az emésztő tűzzel.

Azzal ami szívemben lobog,

s ha nem láthatlak téged meghalok.

Neked

Arcod egyszer elmossa a múlt,

de forró szívem megtanult szeretni,

s feledni sosem,

halvány arcom könnyesen tekint rád,

s szemed titkait örökké őrzi a szívem.

Megismertél, s talán megszerettél,

S talán én vagyok az, akit sohasem felednél.

Most álmosan nézlek,

fáradt kezem nyugszik válladon,

szeretlek mert a részem lettél,

tudod szeretlek nagyon, nagyon.

Örökké szeretlek

Odakinn szél süvít a fák között,

az ágakon esőcsepp remeg.

Odakinn minden oly sötét,

a világ oly nagy, és oly hideg.

De itt a karodban nap ragyog,

ahogy testemhez simul a tested,

hallgatom nyugtató ritmusát,

halkan dobbanó szívednek.

Itt a karodban meleg van,

itt semmitől sem félek.

Biztonságban vagyok érzem,

mint gyermek az anyját, úgy ölellek.

Gyertyát gyújt nekünk a Hold,

s árnyékok játszanak a falakon,

aprókat sóhajt az éjszaka,

de tudom, most nem csak álmodom.

Arcod most oly nyugodt kedvesem,

tudod semmit sem változtál,

minden percben vártalak,

vártam, hogy hazatalálj.

Most itt vagy, s csak nézlek csendesen,

s nem tudok betelni veled,

oly régen vártam én,

hogy letöröld arcomról a könnyeket.

Mert megálmodtam amit most érzek,

hogy nélküled én semmit sem érek,

megálmodtam, s feledni nem tudom,

örökké szeretlek, halkan ezt suttogom.

Még mindig...

Nézem a ragyogó kék eget

rohannak fenn a fellegek,

néha rám kacsint még a nap

mosolygó sugarakkal simogat,

várlak... még mindig.

Hosszú fasorok közt ballagok,

az elmúlt évekre gondolok,

puha csókod ég ajkamon

arcod melege még az arcomon,

hiányzol... még mindig.

Bőrömön érzem még illatod,

mindent, mit emléked itt hagyott,

ágyam most jéghideg kedvesem

karodban alszom el csendesen

álmodlak...még mindig.

Nem szeret engem úgy senki már

nem ölel, nem csókol, nem kíván,

nem érint úgy többé senki sem,

ahogyan te érintettél kedvesem

kívánlak... még mindig.

Nem hiába ez a vallomás,

hidd el nem kell már senki más

nézd én örökké itt leszek neked,

nem adnám másnak soha a szívemet

szeretlek... még mindig.

Sajatjaim:-)